"Mentől műveltebb, civilizáltabb és erkölcsösebb egy nemzet, annál jobb dolga van annál a nemzetnél a gyermeknek. Ez a nemzetek kultúrfokának az én meggyőződésem szerint az első fokmérője". /Klebelsberg Kunó/

A magyar oktatás ma is komoly értékünk. Ez még akkor is igaz, ha e területen is indokolt a változtatás, de ezen a jeles napon tegyük félre a - már jócskán politikával is átszőtt - vitákat.

Hogy a pedagógus nincs megfizetve, az általában igaz. De mélyebben vizsgálva bizony komoly gondok vannak össztársadalmi szempontból. Mert hogy mindent tőlük várunk el. Helyettünk szülők helyett oktasson, neveljen, szórakoztasson és helyenként megint csak helyettünk adjon, szervezzen szabadidős programokat. Aki csak a letanított órákat számolja, az rövidlátó. Sok helyütt idegesítő módszereket alkalmaznak, sokszor csalásra, hazugságra kényszerítve a pedagógust.

Adjuk vissza a pedagógus szakma rangját! De ki a partner ebben? A szakma irányítói, vagy a szülők? Mindenki csak az elvárásaikat puffogtatja és a pedagógus magára marad. A követelő, de nem eléggé támogató környezet, az iskolák közötti méltatlan verseny, mind hatással van munkájukra, hangulatukra és persze diákjaik iskolai életére. És akkor még nem is szóltunk arról, hogy egy szülő beronthat az iskolába és inzultálhatja a pedagógust, mert az „erősebben” rá mert szólni az órai munkát zavaró csemetére és mert a gyereknek jogai vannak...!

Persze vannak gyerekek, akikért megéri áldozni! Akik hálásak, mert időskorukban is emlegetik kedvenc tanáraikat. A pálya sokszínű. Vannak jók és közepesek közöttük is. Semmivel sem rosszabbak más szakmák színvonalánál. Csak ők mindig kirakatban vannak! És azért ne feledjük, sok, nagyon sok múlik rajtuk, hogy gyerekeinkből milyen felnőtt lesz!  

Mindenféle elmélkedésnél beszédesebb egy Szentgyörgyi Albert idézet: "Az iskola arra való, hogy az ember megtanuljon tanulni, hogy felébredjen tudásvágya, megismerje a jól végzett munka örömét, megízlelje az alkotás izgalmát, megtanulja szeretni, amit csinál, és megtalálja azt a munkát, amit szeretni fog."

A pedagógusok legtöbbje kimondatlanul is az egyik leghíresebb magyar szavai szerint „pallérozza gyermekeink elméjét”  napi sok-sok órát töltve velük.

Hogy ezt meg kell becsülni, talán nem is kérdéses!

Egy 1951-es minisztertanácsi határozat a pedagógusok munkájának társadalmi elismeréseként június első vasárnapját PEDAGÓGUSNAPnak nyilvánította. Megünneplésére először 1952-ben került sor: ekkor átadták a kiváló tanítói és tanári okleveleket az ország legjobb oktatóinak. Jelenleg a kimagasló oktató-nevelő tevékenység elismerésére adományozhatóak szakmai díjak. Megünneplése sokat veszített hivatalos jellegéből, intézményi szinten elsősorban a gyermekek köszöntik tanáraikat.