Ma délután 2 órakor a Szent István Templomban búcsúztatták Herczeg Mihály nyugalmazott levéltárvezetőt, korábbi önkormányzati képviselőt, a Szeremlei Társaság alapító tagját és tiszteletbeli elnökét, Hódmezővásárhely díszpolgárát. Életének, munkásságának és Hódmezővásárhely kulturális életében betöltött szerepének méltatását követően, hamvait a Szent István templom urnakápolnájában helyezték örök nyugalomra.
(Fotó: VH)
Herceg Mihályra emlékezünk
Ritka az olyan ember, aki önmagát alkotja meg. Herczeg Mihály ebbe a nemes embercsoportba tartozott, ezért övezte tisztelet és megbecsülés. 1926-ban Békéssámson határában, paraszti családban született. A család, a természet közelsége, benne a föld szeretete egész életét meghatározta. Elemi iskoláját Orosházán kezdte. „A tanyán magam is szántottam, boronáltam, ekéztem a kukoricát” – írta egyik önéletrajzában. A jó képességű fiút osztálytársai arra sarkallták, hogy jelentkezzen a gimnáziumba. A leventék után indulva Budapest ostromát Mátyásföldön élte át. Hadifogságba került, ahonnan a kivégzés elől egy ukrán tiszt futni hagyta. „Ekkortól hittem a Gondviselésben” – vallotta. 1946-ban érettségizett, 1947-ben Szegeden beiratkozott „mezei” jogásznak. Télen előadásokat hallgatott, tavasztól a tanyai munkavégzés időszakában csak vizsgázni járt. „1949 után pokollá vált az életünk” – fogalmazta, és hat szemeszter után otthagyta az egyetemet. Szüleit „szabotálás” vádjával bebörtönözték, fiukat katonának vitték. 1952-től Mátyáshalmon, Kenyerehalmon és Csomorkányon képesítés nélküli tanítóként kezdte a pedagógus pályát, utóbbi helyén évtizedig tanított. Az Árpád-kori templomrom melletti élet, az eke kivetette emberi csontok, edénytöredékek a helytörténeti kutatómunka felé irányították. Megnősült, két fia és egy lánya született, közben levelező hallgatóként biológia-földrajz szakos diplomát szerzett. Szakdolgozatát Vásárhely gazdasági földrajzából írta. Ettől kezdve helytörténeti írásai jelentek meg a helyi újságban. 1964-ben városi iskolába helyezték. Két miniszteri dicséretben részesült, és igazgatóhelyettessé választották. Közben a kutatás életformájává, helytörténeti, néprajzi tudása és publikálása mintaértékűvé vált. Kutatási eredményeit a Vásárhelyi Tanulmányok sorozatban közölte. Huszonöt évi tanítás után, 1976-ban a Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Levéltárába került, ahol 1986-ig igazgatóként dolgozott. Nyugdíjba vonulása után haláláig gazdagította a város helytörténeti szakirodalmát.
A kutatás és közlés eredményessége tudóssá és élő lexikonná változtatta, aki otthonosan mozgott a Károlyi, valamint a Csongrád és Békés megyei levéltárakban. Hatalmas életművet hagyott ránk, amely több mint 200 publikációt tartalmaz, köztük több önálló könyvet. Kiemelkedőt alkotott az új kiadású várostörténeti monográfiában, a gróf Károlyi család uradalmi gazdálkodásának föltárásában, a Somogyi Könyvtár Füzeteiben, a Móra Ferenc Múzeum évkönyvében, a Tanulmányok Csongrád megye történetéből, vagy az Orosházi tanyavilág átalakulása c. tanulmánykötetben, továbbá a Vásárhelyen épült munkásházak történetének föltárásában, a Vásárhelyi leventék háborús kálváriája című kötetben, a Szeremlei Társaság évkönyveiben, és a Hódmezővásárhelyi Életrajzi Lexikon szócikkeiben. A Pálinkafőzés Hódmezővásárhelyen, vagy a több nyelven megjelent Hódmezővásárhelyi parasztételek pótolhatatlan értéket képviselnek. Idős korára visszatért szűkebb lakóhelyének történeti földolgozásához, így született meg A városrész, ahol éltem… Susán, Lóger és Lakhat története, a Kisvállalkozások Susánban, vagy a Susáni szótár 99 szemelvénye. 1973-ban Kiváló Tanár, 1992-ben Pro Urbe, 1997-ben Péczely Attila-díjat kapott, 2001-ben Hódmezővásárhely Díszpolgára kitüntetésben részesült. 1995-től munkatársa a Révai Új Lexikonnak. 1960-tól tagja a Magyar Földrajzi Társaságnak, 1977-től a Magyar Néprajzi Társaságnak, és 1991-től haláláig a Szeremlei Társaság elnöke.
Mint tanító a vásárhelyi tanyavilág valódi lámpása volt. Igazi lokálpatrióta, aki Vásárhely szellemi vagyonát gyarapította, munkabírása és következetes kutatómunkája igazi példaképpé emelte.
Lázár János
polgármester, országgyűlési képviselő
