Folyik a Hódmezővásárhely Népkert egyedi és patinás állomásépületének felújítása. A MÁV Zrt. tulajdonában körülbelül 16 ezer földterület és ugyanennyi ingatlan van. Aki ma vonatra száll, látványban évtizedeket is utazhat, hiszen sok helyen az állomások, a berendezések ma is a 60-as, 70-es éveket idézik.
Vannak azonban olyan állomások, amelyeknek építészeti különlegességük miatt, éppen a múltbeli arculatát kell megőrizni. Ezek egyike a Hódmezővásárhely Népkert állomás. Több éves késés után most végre megkezdődtek a rekonstrukciós munkálatok. Az épület felújítása mellett bevezetik a gázt, korszerűsítése mellett, a váróterem népi bútorai is megújulnak. Restaurálják a majolika burkolatokat is. Egyúttal a környezetet is rendezik, többek között parkolót is kialakítanak.
Az állomás területének és a több mint 70 éves épület rekonstrukciós munkálatai április 30-ig tartanak, azonban ezután majd csak körülbelül két hónap - a használatnavételi eljárások lefolytatása - után vehetik birtokba az utasok. Addig is átmenetileg konténerpénztár, kisebb fűthető váróterem és mobil WC áll rendelkezésre.
A vásárhelyi lokálpatriotizmust ismerve, a lakosok nagy része valószínű nem is bánja az ideiglenes kellemetlenségeket, tudván, hogy egy legalább 5 éve húzódó ügyre kerül pont. Az eredmény pedig egy megújult különlegesen díszített épület, az országban szinte egyedülálló népi bútorokkal berendezett váróterem fogadja a Szegedről, Szentesről érkező utasokat.
A Hódmezővásárhelyi Népkert megállóhelyet a Szeged-Rókus közötti 24 km-es szakaszával 1870. november 16-án nyitották meg. Az Alföld-Fiumei Vasúttársaság építette. Később több vonal is csatlakozott: 1893. október 22-én a Szentes-Hódmezővásárhelyi Népkert közötti helyiérdekű vasút, amely Hódmezővásárhely állomás és az azóta már megszűnt Kishomok megállóhely között a nyílt vonalból ágazott ki Népkertnél egy kanyarral. Ezáltal bővült a személy- és teherforgalom, fejlődött a környék ipara, nőtt a kereskedelem is. Ettől kezdve Hódmezővásárhelynek két állomása van ma is. 1939 decemberében nagy fordulat volt a megállóhely történetében, elkészült a ma is eredeti megjelenését őrző állomásépület. Szabó Sándor nevű építész ízléses tervei alapján épült.
A megállóhely igazi dísze Vásárhelynek, megjelenésében egyedülálló épülete ennek a vonalnak. A perontetőt díszes vásárhelyi majolika burkolatú oszlopok tartják, melynek Szeged felőli része ívben végződik. Az íves rész alatt helyezkedik el a kör alaprajzú díszes ivókút, az ampolna is. Az egyik váróteremet vásárhelyi magyaros festett bútorral rendezték be, mely ma is látható, használható. A bútorzatot Balogh József vásárhelyi asztalos mester készítette. A felvételi épület a település népi kézműves iparának egyik szép megjelenítője.
Ma már kevesen tudják, hogy a MÁV 135-ös számú Békéscsaba–Szeged vonala, eredetileg: a Nagyvárad-Szeged-Eszék-Villány vasútvonal mentén helyezkedik el.
