Nagy Imre és mártírtársai temetésének emléknapjához kapcsolódóan az '56-os forradalom jelképévé vált mártír miniszterelnök, a 20. századi magyar történelem meghatározó politikusának életútját bemutató tablókiállítás nyílik a hódmezővásárhelyi Emlékpont kávézójában június 14-én, pénteken 17 órakor.

A kamaratárlatot Sipos József történész, a Szegedi Tudományegyetem Új– és Legújabbkori Magyar Történeti Tanszékének egyetemi docense nyitja meg; Nagy Imre snagovi leveleiből és jegyzeteiből részleteket olvas fel Vincze Gábor, az Emlékpont történész-muzeológusa.

1958. június 16-án végezték Maléter Pállal és Gimes Miklóssal együtt az országos börtön sétálóudvarán Nagy Imrét, a múlt századi magyar történelem meghatározó politikusát, miután a népbíróság egy koncepciós perben államellenes szervezkedés és hazaárulás vádjával halálra ítélte.

Nagy Imre életének 62 éve alatt nagy utat tett meg; egykori géplakatos segédből (4 és fél gimnáziumi osztály elvégzésével) lett miniszterré, majd kormányfővé, a Magyar Tudományos Akadémia tagjává. Pályafutása alatt sokszor halt meg jelképesen; mikor református kispolgárból lett bolsevikká, majd választott politikai csoportjaiban, párttársai szemében, kommunistaként és ténylegesen az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlásban. Ugyanígy több ízben állították vissza hivatalába, ismerték el reformjait, hazaszeretetét és többször temették el. Először a börtön udvarán, majd az Újköztemető 301-es parcellájában jeltelen sírba, kátránypapírba drótozva, Borbíró Piroska fedőnéven. Végül ünnepélyesen, 1989. június 16-án, országos gyász mellett helyezték végső nyugalomra.

A Nagy Imre Társaság által összeállított, tizenkét, fényképekkel gazdagon illusztrált tablóból álló kiállítást a hónap végéig tekinthetik meg az érdeklődők az Emlékpontban. A péntek délutáni megnyitót követően a résztvevők elhelyezik az emlékezés virágait és mécseseit Nagy Imre emléktábláját a forradalom és szabadságharc kivégzettjeinek emlékére.