Félidőben a nyári szünidő. Vásárhelyen a Deák Ferenc utcában a Törpezugban sűrű az élet, csupa mozgalmasság, vitalitás fogadja a belépőt.
Fotók: VH
„Maximálisan 10 főt várunk hetente induló alkotótáborainkba. Pontosan ezzel a kis létszámmal tartjuk fent a családias hangulatot, ahol minden gyerek egyedi igényéhez igazodva tudjuk programjainkat felépíteni”- mondja Somogyiné Bakos Szilvia.
Az asztalokon mindenféle változatos kreatív technikák, a gyerekek láthatóan örömmel fedezik fel az újdonságokat, na és persze a sikerélmény érzését.
„Folyamatosan ketten vagyunk bent zuganyuk, így a hozzánk ellátogató alkalmi vendégek is kedvükre játszhatnak. Kisebb termünkben ügyködnek táborlakóink, de a kíváncsiság az újonnan érkező vendégeket becsalogatja hozzájuk, és a végén nem egyszer közös kupacban folytatódik az alkotás, ahol a kisebbek egyszerűbb változatban próbálhatják ki az adott technikát”- meséli az elmúlt hetek tapasztalatait Timárné Balogh Márta, a másik „zuganyu”
Tegyük hozzá a nyári szünetnek még koránt sincs vége, mint ahogy a táborozás is folyamatos, így akár egy hétre, vagy akár csak néhány napra is fogadják a gyerekeket.
Az pedig látszik hogy a foglalkozások rugalmasak, nincsenek időhöz kötve, például nem kell végigülni míg elkészül valaki a munkájával, sokszor felállnak, játszanak, tornáznak, énekelnek. "Kedvenc a limbózás, székfoglalás, amit naponta kérnek táborosaink” - mondja Somogyiné Bakos Szilvia.
Vannak motivációs, vagy a mesevilágot megidéző játékok, például sellő uszonyt rajzoltak maguknak és el is játszottak egy történetet közösen, vagy az indiánok életét idézték meg.
„Igyekszünk több gyereknek újdonságot jelentő dolgokkal fűszerezni a napokat, például a diafilm vetítés akkora sikert aratott, hogy az elmúlt hetekben nem telhetett el olyan nap, amikor ebéd után ne kértek volna diafilm vetítést”- mondják a zuganyuk. Hozzáteszik: „megmutattuk gyermekkorunk játékait is, a gumizást, ugrókötelezést, hullahoppozást, hogy lássák, nem kell drága játékot venni ahhoz, hogy jól érezzék magukat.”
Persze modern dolgok is színesítik a palettát, mint például a Pixel Hobby, vagy strasszozás.
„Azt tanítjuk táborosainknak, hogy nincs olyan, hogy elrontottam, mindent meg lehet oldani és akármit készít az azért gyönyörű, mert ő készítette, a saját keze munkájával.”
A technikák nehézségi fokát napról-napra nehezítik, és pénteken kiteljesítik az alkotás örömét egy-egy érdekességgel. Kimentek például Sipos Robihoz a Bodzási úti Iskolába, ahol hagyományos kenyeret készíthettek, voltak fagott interaktív hangszerbemutatón, de volt olyan hétzáró, amikor egy kis nassolásként, kókuszgolyót gyártottak.
„A pénteki nap mindezek mellett szomorúságot is magában rejt, mert nehéz az elválás, amikor barátságok születnek az egy hét alatt, és mi is a szívünkbe zárjuk a táborlakókat. Olykor nehéz a búcsúzás, de vigasztaló, hogy a Törpezugba bármikor vissza lehet térni, akár csak egy-egy napra ismét köszönthetjük korábbi táborosainkat.”- halljuk a két zuganyutól.
Ezért meg aztán "duplán jó" hogy a belvárosban igen könnyen elérhető a Törpezug.
Kapcsolódó cikkünk:
