Életének 94. évében, családja körében 2015. október 5-én elhunyt Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság volt elnöke. Göncz Árpádot 25 éve, 1990. augusztus 3-án választotta az Országgyűlés köztársasági elnökké, ezzel ő lett a rendszerváltozás utáni Magyarország első államfője.
„Ha szolgálni kívánok valakit, azokat kívánom szolgálni, kiknek szolgájuk nincsen: a védteleneket. Akiknek sem a darutollas úri világban, sem az egyenlők közt egyenlőbbek világában nem jutott jó szó.”
Göncz Árpád három kormány alatt is köztársasági elnök volt, ezek alatt az évek alatt ma már nehezen elképzelhető népszerűségnek örvendett, melyet az sem tépázott meg, hogy az első ciklusban kemény konfliktusokat vállalt az Antall József vezette jobbközép koalíciós kormánnyal.
Göncz Árpád 1922-ben született Budapesten. Kitűnő érettségi után 1944-ben szerzett jogi diplomát a Pázmány Péter Tudományegyetemen. A diploma megszerzésének évében behívták katonának, egységét Németországba vezényelték, de ő megszökött, ahogy később a szovjet fogságból, többször is. A háború alatt csatlakozott az ellenállási mozgalomhoz, és részt vett a fegyveres ellenállásban is a Magyar Diákok Szabadságfrontja tagjaként.
Politikai pályafutása 1945-ben kezdődött, amikor belépett a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Pártba, ahol az ifjúsági szervezet budapesti elnöke, majd Kovács Béla titkára lett. Ekkoriban nősült, felesége Göntér Mária Zsuzsanna, két fiuk és két lányuk született. A kisgazdapárt feloszlatása után segédmunkásként, dolgozott, majd 1952-től négy évig a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre járt.
A forradalom alatt a Magyar Parasztszövetségben dolgozott, többször tárgyalt kormánytagokkal − leginkább Bibó Istvánnal − és a felkelőkkel. Részt vett a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom memorandumainak elkészítésében és az indiai követségre juttatásában, majd 1957-ben Nagy Imre „A magyar nép védelmében” című kéziratának külföldre csempészésében. 1957-ben letartóztatták: a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa a Bibó-per másodrendű vádlottjaként 1958. augusztus 2-án életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte. A büntetésből több mint hat évet töltött le, 1963-ban szabadult amnesztiával.
A börtönévek alatt tanult meg angolul, először szakfordítóként, majd íróként, műfordítóként dolgozott, 1989-ben a Magyar Írószövetség elnökévé választották.
Politikai aktivitása a nyolcvanas években éledt fel: részt vett a Bibó-emlékkönyv szerkesztésében, alapító tagja volt a Történelmi Igazságtétel Bizottságnak, majd részt vett az SZDSZ megalapításában. 1990 májusától országgyűlési képviselő, négy hónapig az Országgyűlés elnöke, majd az MDF és az SZDSZ egyezségének eredményeképp Magyarország köztársasági elnöke lett.
1995-ben újraválasztották, így egészen 2000 augusztusáig töltötte be az államfői pozíciót.
