A december 17-én az Magyar Tudományos Akadémia dísztermében megtartott ünnepi eseményen Csukás István írói életművét, Cziffra György zongoraművészetét, Albert Gábor és Albert Zsuzsa irodalmi munkásságát, a korondi Páll család fazekasművészetét, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Jelenlét Programját, Zoltánfy István képíró művészetét, továbbá Grezsa Ferenc irodalomtörténészi és pedagógiai munkásságát ismerték el.
A Magyar Örökség díjakat 85. alkalommal adták át szombaton. A díjra állampolgári jogon bárki javaslatot tehet, a bírálóbizottság a beérkezett javaslatokból választja ki a díjazandókat.
A Magyar Örökség díjat Farkas Balázs, Fekete György és Makovecz Imre javaslatára a Magyarországért Alapítvány kuratóriuma hozta létre 1995-ben, a díj gondozását 2003-tól a Magyar Örökség és Európa Egyesület vette át. A díj azon magyar személyeknek, intézményeknek, csoportoknak adható, akik tevékenységükkel hozzájárultak a magyar kultúra, gazdaság, sport, tudomány, azaz a magyar társadalom erkölcsi, szellemi felemeléséhez. Ezek együttesen alkotják a magyarság „láthatatlan szellemi múzeumát”, a kitüntető címet évente négy alkalommal adják át a hét-hét díjazottnak.
Sokoldalú és kiemelkedő életút a Grezsa Ferencé (Kiskunmajsa, 1932.júl.16. – Hódmezővásárhely, 1991.jún.12.) – nyitotta köszöntőjét Imre László irodalomtörténész, aki úgy folytatta: szervesen épülő, következetes és gazdag életút. Életműve számtalan elemű, a mindennapi apróságoktól az országos nagy ügyekig terjed, aminek köszönhetően maga az ember vált remekművé. Írott életművének és szervező tevékenységének köszönhetően a 70-es, 80-as években a nemzeti népi ellenzék legkiválóbbjai figyeltek fel rá, mint Czine Mihály, Csoóri Sándor, és vállalták őt küzdőtársukul. Mindehhez egy vonzó, szerény, komoly személyiség tartozott, aki okosan, tapintatosan vitt diadalra reménytelennek látszó ügyeket. Erős nemzeti elkötelezettsége nem szólamokban nyilvánult meg, hanem szilárd felelősségérzetben, a hűség vállalásában.
