Almásy Lászó századunk nemzetközi jelentőségű Szahara-kutatója naplójában írta: bőrszínük világosabb, nem a Korán szerint imádkoznak és fejfedőként kalapot viselnek. Ők a magyarabok.
Az év utolsó történelmi szabadegyetemén december 7-én, szerdán 17 órától az Emlékpontban Dr. Zimonyi István történész, az SZTE Bölcsészettudományi Kar Középkori Egyetemes Történeti Tanszékének egyetemi docense tart előadást az Egyiptom déli, núbiai részén élő, magukat magyaroknak valló népcsoportról, a kaszribi magarabokról. Az arabul beszélő négy-öt falunyi magyarab közösségről a kutatók azt feltételezik, hogy a 16. sz. második felében Magyarországról a törökök által elhurcolt rabszolgáktól származnak. A szegedi egyetem tanszékvezetőjét, Zimonyi Istvánt 2007-ben nevezték ki a kairói kulturális tanácsosi hivatal vezetőjének. A SZE-EM. szemináriumának előadója kutatási eredményeit és az egyiptomi magyar közösségnél megélt személyes tapasztalatait is megosztja a közönséggel.
A núbiai anyanyelvű magyarabok Núbia egyiptomi részében eredetileg Anéba, Tuska, Gatta és Ibrim településeken éltek; 1964-ben, az Asszuáni-gát megépítése után ezek a falvak víz alá kerültek. Az egyiptomi kormány Kom Ombo közelébe telepítette át őket, ahol azonos néven újraépítette a falvakat. Szudánban jelentős közösségük élt a Nílus-parti Vádi Halfa városában, és a parttal szemközti Magyarárti-szigeten. Az elárasztás után az etióp határ közelében levő Hasm el-Kirbá faluba telepítették át őket. Egy másik, arab anyanyelvű csoport él Asszuánban; az ő lakhelyüket nem veszélyeztette a gát megépítése.
