A Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége (MEFESZ) hatvan évvel ezelőtti megalakulásáról emlékeztek meg egy kerekasztal-beszélgetés keretében a hódmezővásárhelyi Emlékpontban.
Az est moderátora Jancsák Csaba, a Szegedi Tudományegyetem docense volt. Az eseményen elmondott köszöntőjében Miklós Péter, a közgyűjtemény vezetője kiemelte: „Szeged és Hódmezővásárhely roppant fontos helyszín az ötvenhatos forradalom előtörténetében, hiszen a szegedi egyetemen 1956. október 16-án megalakult MEFESZ már politikai követeléseket is megfogalmazott (amelyek íve a Rákosi-korszak bűnöseinek felelősségre vonásától a szovjet csapatok távozásáig terjedt), három nappal később pedig a vásárhelyi Bethlen Gimnázium tanulóiból álló diákparlament követelt hasonlókat”. A történész hangsúlyozta, hogy mindezek az események napokkal a forradalom fővárosi kirobbanása előtt történtek.
A forradalom szikrája című pódiumbeszélgetésen Kiss Tamás, a MEFESZ egykori alapító titkára – aki a forradalom leverése után három évet töltött börtönben – kifejtette: a fiatalok hatvan évvel ezelőtt bátran és nyíltan mertek beszélni közéleti kérdésekről és meg merték fogalmazni kritikájukat, s ebben a mai nemzedékek is követői lehetnének az ötvenhatosoknak.
Csoma Lajos jogász – aki hatvan esztendeje a vásárhelyi bethlenes diákparlament szervezője volt – fontosnak tartotta annak a hangsúlyozását, hogy ha 1956-ban Szeged volt az első a forradalomi mozgalmak kialakulásában, akkor a második hely mindenképpen Hódmezővásárhelyt illeti meg. A hódmezővásárhelyi nyugalmazott főorvos, Vas István – a szegedi MEFESZ-gyűlések résztvevője – számára az ötvenhatos forradalmi napokból a korlátozatlan szabadság élménye volt a legmeghatározóbb.
