Megfelelő megbecsülést kapunk a férfiaktól, szerintem teljes mértékben átélhetjük az egyenjogúságunkat. Beszélgetés Balogh Jánosnéval, Mártély polgármesterével

– Mártély 1300 fős kis település, Hódmezővásárhelytől 10 kilométerre fekszik. Hódmezővásárhelyi születésű vagyok, ott nőttem fel, de mivel Mártély Hódmezővásárhely üdülőfaluja, hisz itt található a Tisza holtága, sokat jártam a településre – kezdjük beszélgetésünket Balogh Jánosnéval, Mártély polgármester asszonyával.

– Sokan járnak ki Mártélyra pihenni akár kerékpárral, vagy különböző járművekkel, a közelség miatt akár még gyalogosan is elérhető. Ismertem a népszerű üdülőfalut, s a 80-as évek végén kerültem ide tanítani Mártélyra, amikor még szolgálati lakást kaptunk. Férjemmel úgy döntöttünk, hogy a két gyermekkel ideköltözünk, hisz a 10 km távolság nem okozhat problémát. Az iskolában kezdtem tanítani, majd ott lettem igazgató, s az 1994-es  választások előtt veszélybe került az iskolánk sorsa, így a szülők és kollégák biztatására elindultam a polgármesteri választásokon. Elsősorban azzal a célzattal, hogy mentsük meg az iskolát, nehogy Mártélyról busszal kelljen Hódmezővásárhelyre szállítani a gyermekeket.

– Ön több vezető beosztásban is dolgozott. Hogyan látja a nők jelenlegi helyzetét?

– Ez érdekes dolog, mert Mártély mindig híres volt arról, hogy nők irányítják. Már a 90-es években női polgármestert váltottam, tehát az elődöm is nő volt, továbbá mindig női jegyzője volt a településnek, most is nő a háziorvosunk. De volt olyan időszak is, amikor a fogorvos, az iskolaigazgató is nő volt. Sokszor mosolyogtunk a jó értelembe vett mártélyi nőuralmon. Mi nagyon jól érezzük magunkat. Megfelelő megbecsülést kapunk a férfiaktól, szerintem teljes mértékben átélhetjük az egyenjogúságunkat.

– Hogyan látja, személyes élete a sok közéleti munka mellett kiteljesedhetett-e?

– Elégedett vagyok. Két szép gyermekem született, akikkel nagyon szoros és jó kapcsolatot tartok fenn. Hálás vagyok ezért a Jóistennek. Kevesen mondhatják el magukról, hogy ennyire szorosan kötődnek egymáshoz, mint mi. Néha már félek is ettől, mert 30 évesek, de a mai napig mindenben kikérik a véleményemet, ami szerintem csodálatosan jó dolog.
Lassan 20 éve vagyok polgármestere ennek a kis településnek. Ez talán  azt is jelenti, hogy az itt élő emberek többsége szeret vagy elfogad, hiszen ez már az ötödik ciklusom. Hálás vagyok a Jóistennek, hogy ilyen szép életet adott.

– Húsz éves polgármesteri teendői közepette mit tartott fontosnak megvalósítani?

– Vallom, hogy legfontosabb az emberekkel való bánásmód: a jó szó, a segítő kéz, még akkor is, ha nem tudok sokat adni, de ahogyan azt adom, nagyon sokat jelenthet. Mai világunkban ezt egyre jobban érzem, hisz anyagi szűkösség miatt nem tudunk mi sem világot rengető dogokat tenni, de amikor bejön a lakos, leültetem, elbeszélgetünk, elsírhatja a bánatát. Ha meghallgatom, sokszor már az is segít. Más esetben közösen keresünk megoldást a problémára. Ezek az apró örömök a legnagyobb dolgok. Egymás lelkét úgy ápoljuk, hogy odafigyeljünk a másikra!
Polgármesterként persze nagyon fontosnak tartom, hogy fejlesztettük az intézményeinket, sok olyan beruházás történt, melyre szüksége volt a településnek, mely szépíti, élhetőbbé teszi Mártélyt. Nagy eredmény, hogy milliárdos beruházással elkészült a csatorna-hálózatunk, önálló szennyvíztisztítónk van. A mártélyi iskolásoknak lehetőségük van megismerkedni testvér-településeinkkel, eljuthatnak más országokba, így megismerhetik például az erdélyi testvér-településünkön élőket, nyelvet gyakorolhatnak a németországi testvér-településeinken. Sok pozitív esemény történt az elmúlt 20 évben. Talán arra vagyok a legbüszkébb, hogy emelt fővel mehetek ki az utcára, és tudom, ha bajba kerülnék, én is sok segítséget kapnék az itt élőktől.

– Ha segítségre szorulunk, vagy szorulnánk, a nők talán gyorsabban indulnának útnak…

– Soha nem éreztem különbséget e téren nők és férfiak között. De talán mégis. Egy jó példa erre: nőként időnként el tudok érni olyan sikereket, amit férfiként biztosan nem tudnék megoldani. Egy vitás tartozásos ügyben például az önkormányzat már perre ment, amikor illendőségből eljött a másik fél, s azzal távozott, hogy nagyon kellemes csalódás érte, mert egy szimpatikus hölgy fogadta. Talán a női kisugárzásunkkal időnként nagyobb eredményeket érhetünk el, hisz a polgármester kollégák zöme is férfi. Hogy a munkánkban igényesebbek vagyunk-e? Nem hiszem. Mert ismerek olyan férfi polgármestert, aki igényes és odafigyel rá, hogy a települése virágos és tiszta legyen. De talán mi nők az apróbb mindennapi örömökre jobban odafigyelünk, amely nem racionális, hanem inkább emocionális. Ez talán jobban jellemző ránk.