A hódmezővásárhelyi születésű Eifert János fotóművész szíve mindig visszahúz szülővárosába. Rendszeresen megosztja élményeit a Vásárhelyi Hírek olvasóival, ezúttal egy mesterkurzusról, amely során különböző témák, fotóművészeti műfajok kerültek az érdeklődés fókuszába.
Mint mondta: „most a természetfényképezést „gyakorolták”, amihez Zalát választották helyszínnek. A Börzöncei hegyi Pince – szálláshelyük - Zala megyében található 310 méter magasan, az 1800-as években épített Szent Lőrinc-kápolna környezetében, a Szerelem-völgy kapujában.”
Beszámolója szerint: "a vidék gazdag természeti látnivalókban, gyönyörű panoráma öleli körbe a hegyet, és vendégmarasztaló az energiamezeje. Elhagyott és élő pincék, szőlők, az elmúlás és a túlélés jelképei… Börzönce mellett a fotós programunkban szerepelt még Bocska, ahol Vigh István tanyáján lovakat, Valkonya egyk ökogazdaságában pedig juhokat és juhsajtot is fényképeztünk. Szentliszló, ahol kora hajnalban, a Berekben, a Válicka-patak völgyében szarvasokkal, őzekkel is találkozhattunk, páratlan élményt jelentett. Esti összejövetelünket szintén ebben a faluban, az Olasz-portán tartottuk. A „szép este” nemcsak egy-egy pohár bort, hanem egyéni bemutatkozásokat, képelemzést és szakmai-művészi beszélgetést jelentett, miközben feltöltöttük akkumulátorainkat is.
Közel hozzuk a természetet – ez kifejezi kreatív és meditatív fényképezésünket, mely során önmagunkhoz is közelebb kerülünk. Nem rohanó tempóban, teljesítmény-kényszer hatására fényképezünk, hanem elmélyülten, témánkra koncentrálva, miközben megértjük azt is, hogy a fotóművészet nemcsak a pillanat, hanem a gondolkodás művészete is. Hiszen megörökítésre érdemes nemcsak a ködből előbukkanó szarvas, de egy fűszál, harmatcsepp, vagy lehullott falevél is. Ilyenkor elfelejtkezünk az időről, megszűnik számunkra a külvilág. Mindez egy levélért? Igen, akár egy levélért is. Akkor és ott számunkra ez többet jelent, mint aminek látják mások. A levél erezetében – képzeletünkben - a forrás patakká, folyóvá duzzad, amely tengerbe, óceánba torkollik. A feszülő víztükör – a pocsolya kis darabja – fákat, hegyeket, az égboltot, a napot és a csillagokat tükrözi. A mindenséget. A teljességet. A tökéletességet. Ezt akarjuk megragadni, egyetlen felvételbe sűríteni, hogy megmutathassuk másoknak is."
A fotó workshop résztvevői - Csörögi Dóra, Gyöngyösi János, Darab Dénes, Papp László, Magyar László, Osbath Vangyia Tünde, Olasz Ági – felvételein a természet szépsége, az ember és a természet kapcsolata és harmóniája elevenedik meg, különleges művészi igénnyel.
