A hódmezővásárhelyi majolika centenáriuma előtt tisztelgő kortárs iparművészek alkotásaiból február 10-én, vasárnap délben nyílik kiállítás az Alföldi Galéria Kossuth téri szárnyában.
A tavalyi kerámiai szimpóziumon résztvevő tíz művész több héten át kísérletezgetett a legnagyobb művészi szabadság jegyében. A hódmezővásárhelyi majolika tematikájában egyedi ötletektől vezérelve különleges anyaghasználattal, művészetükre jellemző és olykor attól gyökeresen eltérő formákkal és speciális égetési módokkal készítették el munkáikat az alkotók.
A szimpózium főszervezője, Pannonhalmi Zsuzsa Ferenczy Noémi-díjas keramikusművész a „Tiszta forrás” elnevezésről elmondta, hogy a párhuzamot szeretnék hangsúlyozni magyar népzene megmentői (Bartók és Kodály), valamint a vásárhelyi kerámiaművészet megújítói, Tornyai János, Endre Béla és társaik között. Míg előbbieket országos ismertség, sőt világhírnév övezi, az 1912-ben alapított Művészek Majolika- és Agyagipari Telepe (közismertebb nevén: Majolikatelep) megszervezői a hely- és művészettörténet homályába vesznek.
A Wartha Vince Alapítvány elnöke szerint különleges értéket hoztak létre egy évszázaddal ezelőtt Vásárhelyen, amikor az alapítók nem mentek el a globalizáció irányába, hanem a helyi fazekasság értékeinek megőrzésesére és annak iparművészeti továbbgondolására helyezték a hangsúlyt. Endre Béla és Tornyai János festőművészek, Rubletzky Géza, Kallós Ede, Pásztor János szobrászművészek, Smurák József építész és Weisz Mihály csizmadia mester által létrehozott Telep egyfajta művészeti központtá vált a város életében. Ezt a művészi hagyományt viszi tovább az immár nemzetközivé vált, tavaly 15. alkalommal megrendezett kerámia szimpózium.
A résztvevő művészek - Albrecht Júlia, Babos Pálma, Marie Cagnasso, Nemes Fekete Edit, Pannonhalmi Zsuzsa, Schrammel Imre, Szabó Ádám Csaba, Tuza László, Veress Miklós és Vierka Vojciakova - rendkívül élvezték a vásárhelyi gyárak nyújtotta lehetőségeket és maximálisan ki is használták a helyi ipar összes eszközét és adottságát. A főszervező megjegyezte, hogy minden művész alkotása - a megadott témát szabadon értelmezve - egy-egy technikai bravúr. A Tiszta forrás leginkább Nemes Fekete Edit munkáin jelenik meg, ő Bartók és Kodály zenéjét fogalmazta bele alkotásaiba. Albrecht Júliát a vásárhelyi neolitikus kerámiák ihlették meg, azokat ültette át porcelánba. Marie Cagnasso az olasz Alpok gleccsereinek világát mintázta bele műveibe. Az egyik legkülönlegesebb installáción, a fiatal szlovák művész, Vierka Vojciakova alkotásán gyermekkori álmok jelennek meg: egy kambodzsai gyerek néz fel az égre, ahol csillagképek és csodás látomások tűnnek elő. Babos Pálma porcelán "lakótornyaival" az előző szimpóziumokhoz nyúl vissza; a kaptárszerű kialakítás egyszerre kelt egyhangúságot, de az építő elemek különbözőségét is felfedezheti benne a mű nézője. Schrammel Imre plasztikái katonai segítséggel készültek: különböző nyers anyagokat (porcelán, samott) különböző harcászati lövedékekkel lőttek át, és az így keletkezett különleges formák kerültek kiégetésre. Pannonhalmi Zsuzsa alkotásai a víz és a megtisztulás jegyében készültek. Egy finnországi tanulmányút ihlette a jeges, dermedt tópartot ábrázoló, illetve a hagyományosan írókázott műveket, de látatnak tőle az érdeklődők csillagokat formázó izgalmas alkotásokat is. Tuza László virágain a növényvilág sokfélesége és szépségei figyelhetőek meg. Veress Miklós arcképcsarnoka történelmi személyeknek, valamint művészeti élet nagyjainak állít emléket. A Wartha diploma-díjas Szabó Ádám Csaba tányérjain a víz ritmusa "tükröződik" vissza.
A XV. Vásárhelyi Kerámiai Szimpózium beszámoló kiállításának megnyitóján köszöntőt mond Almási István, Hódmezővásárhely polgármestere; a tárlatot Sebesi Bálint, a Villeroy&Boch Magyarország Kft. igazgatója nyitja meg február 10-én, vasárnap déli 12 órakor az Alföldi Galériában.
A kiállítást március 17-ig tekinthetik meg az érdeklődők.
