Hódmezővásárhely belvárosának rehabilitációjába bevont épületek legrégebbike a szerb-ortodox templom, amelyet a Belgrád eleste után betelepült görög, szerb és román kereskedők leszármazottai építtettek. A kegytárgyak közül legbecsesebb a Velencéből származó 1770-es, görögnyelvű és az 1704-ben Moszkvában kiadott, szláv nyelvű szertartáskönyv.
Fotók: VH
Természetesen ezeket is gondosan biztonságba helyezték, mint ahogy teljesen kiürítették a templombelsőt. A bútorzat felújítását Halász Gábor vásárhelyi mester végzi, akinek több évtizedes tapasztalata van a bútorrestaurálásban. Szükség is van a szakavatott kezekre, hiszen a templomban copfstílusú bútorművesség jeles alkotásai találhatók, a Mária- és a püspöki trón, a királykapu, valamint a padok. Halász Gábor elmondása szerint a vége felé járnak a bútorzat felújításával, amit akkor tudnak majd biztonsággal visszatenni, ha belső restauráláshoz szükséges állványzatot elbontják.
A templombelső felújításának körülményeiről a Vásárhelyi Híreknek, a restaurálást irányító Kisterenyei Ervin festőművész restaurátor beszélt részletesen.
Neve nem ismeretlen a vásárhelyi művészetszerető közönség körében, mert például 1982-ben részt vett a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban megrendezett Hatvani Képzőművészek csoportos kiállításán. Szintén az általa alapított cége nevéhez fűződik többek között a szombathelyi székesegyház, a Sándor-palota, a mádi zsinagóga, a fertődi Esterházy-kastély kápolnájának restaurálása, valamint Kisterenyei Ervin 1975 és 1980 között a Feszty-körkép restaurálási munkáit vezette. Most a hódmezővásárhelyi szerb-ortodox templom helyreállítási munkálatait irányítja.
„2000-ben már volt egy terv, ami akkor még nem volt aktuális. Tavaly viszont megkezdődött a mentő munka, amire már nagy szükség volt, hiszen a vizesedés két méter magasságig tönkretette a falakat.” mondta a főrestaurátor. „1963-ban volt egy felújítás, amikor igencsak káros módon enyves festékkel festették le a falakat. Az állandóan zárt környezet és a nedves klíma miatt sok helyen levelesen lepergett a festés. A falak szigetelése után most mi a legelső festés helyreállításán dolgozunk, ami igen aprólékos munka, de már látszik az eredménye. Egy valóban nagyon szép harmonizáló színkombináció születik újjá. A XIX. század elején faragott, biedermeier stílusú ikonosztáz képeit a XVIII-XIX. században festették. Ezeknek a megtisztítása és az ikonosztáz fájának konzerválása következik” foglalta össze a munkálatok eddigi és még hátralévő folyamatát Kisterenyei Ervin.
Miközben körbemutatta a templombelsőt, megjegyezte: „ Nézze! Ennek a templomnak nem tenne jót, ha a felújítás után ismét nagyon sokszor zárva lenne. A falaknak, a festményeknek, a belső bútorzatnak, az ikonosztáznak szüksége lesz a szellőzésre. Ezt az egyháznak is be kell látnia.”
Kisterenyei Ervin szavaiból azt is kivehetjük, érdemes lenne majd a templomot beintegrálni a város kulturális életébe, hiszen tavasztól őszig akár kamarakoncertek, unplugged előadások meghitt helyszíne is lehetne. Hogy mit hoz a jövő, elsősorban az egyházon múlik.
