Negyvenkettedik alkalommal rendezik meg a megyénkben a levéltári napokat, amelyhez az idén a Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Levéltára is csatlakozott.
A program keretében nyílt meg az 1945-1949 közötti időszak választási plakátjait bemutató kiállítás, valamint a korszakot és annak hódmezővásárhelyi szereplőinek sorsát ismertették a szakmai program előadói.
A vásárhelyi közgyűjtemény birtokában lévő választási és propagandaplakátokból állította össze A „Felszabadulástól” a második Magyar Népköztársaságig (1945-1949) címmel kiállítást Szenti Csilla főlevéltáros, amelyet Miklós Péter, a Tornyai János Múzeum igazgatója, az Emlékpont intézményvezetője nyitott meg. A rendezvényen részt vett dr. Biernacki Karol a Csongrád Megyei Levéltár igazgatója. A konferencia levezetője Lőkös Györgyi levéltáros volt. Bajnócziné Rácz Éva szavalt Pákozdy Ferenc verseiből
Az államszocializmus korának történetírása az 1945 és 1948 nyara közötti időszakot a népi demokratikus forradalom korszakának nevezte, ám ma már tudjuk, sem népi, sem demokratikus, sem forradalmi folyamatok nem játszódtak le ez időszak alatt Magyarországon, hanem szovjet mintájú, sztálini típusú kommunista diktatúra épült ki – fogalmazott Miklós Péter.
A múzeumigazgató hozzátette, hogy a „fordulat éve” 1948 volt, amikorra felszámolták a pluralizmust, s 1949-ben alkotmányos kereteit is megteremtették a proletárdiktatúrának, míg 1950-re a formálisan működő önkormányzatiságot fölszámolva tanácsrendszert vezettek be. A folyamatot bemutató plakátok világosan mutatják, hogy különösen a kommunista párt a legmodernebb kommunikációs eszközöket, közöttük a nagyméretű fotók grafikai alkalmazását használta, míg a szociáldemokrata, vagy kisgazda anyagokon mindez nem volt látható.
A plakátok a demokratikus politikai rendszer kialakításának reményére hívják fel a figyelmet, számos falragaszon szerepelnek gyermekek, valamint a nők, akik ekkor kaptak először választójogot. A Miklós Péter fölhívta a figyelmet a kommunista párt anyagain megjelenő propaganda és a valóság közötti különbségre is: míg magukat a magántulajdon védelmezőjeként mutatták be, addig a szövetkezetesítés és az államosítás politikáját folytatták, így láthatóan hazugságokkal igyekezve megnyerni a választásokat.
Király nélküli királyságból a kommunista diktatúrába címmel tartott előadásában Vincze Gábor, az Emlékpont történésze kijelentette: az 1944-45-ös erőszakos rendszerváltozás a Vörös Hadsereg támogatásával, a szovjet tankok árnyékában zajlott le. Még nem volt határozták el 1942-43-ban a szovjetek, hogy a háború végeztével a megszállt országokban, így Magyarországon is végrehajtják-e a szovjetizálást, de a nagyhatalmi ellentétek és a német kérdés megoldatlansága miatt 1946-ra eldőlt hazánk sorsa, amelyet az 1947-es „kékcédulás választások” és Rákosi a kolhozosítás megkezdéséről szóló 1948 augusztusi bejelentése itthon is egyértelművé tett.
Hetvenöt éve, hogy Hódmezővásárhelyt megszállta a Vörös Hadsereg. Pákozdy Ferenc egy 1969-ben tervezett antológia szerkesztőinek kérésére írta meg visszaemlékezését erről az időszakról, amely akkoriban a késői beérkezés miatt nem került kiadásra. Az írás történetét Nagy Gyöngyi, az Emlékpont történésze mutatta be előadásában. Pákozdy dolgozata ismét aktuálissá vált 1975-ben, a megszállás harmincadik évfordulóján, s bár több lektor is kiadásra alkalmasnak ítélte a szöveget, de pontosításra – a szerző 1970-ben bekövetkezett halála miatt – nem volt lehetőség, s végül az eredeti visszaemlékezés megjelentetését az MSZMP Csongrád Megyei Bizottságának első titkára, Komócsin Mihály megtiltotta. Pákozdy sorai végül lábjegyzetek nélkül megjelentek a 2014-ben a Pákozdy hátrahagyott versei címmel kiadott kötetben, s az idén, a Tornyai János Múzeum decemberben megjelenő évkönyvében lesz olvasható a sajtó alá rendezett, lábjegyzetekkel kiegészített visszaemlékezés.
A Csongrád Megyei Levéltár munkatársa, Zeman Ferenc Takács Ferenc iparügyi miniszterről, mezőgazdasági államtitkárról szóló előadását követően konferenciát zárva Szenti Csilla, a vásárhelyi levéltár vezetője a helyi származású Dr. Szabó József jogtudós életélt bemutató kutatásait mutatta be. Az 1909-ben született jogász az Igazságügyi Minisztériumban törvényszéki bíróként dolgozott, majd a kolozsvári egyetem tanára lett, majd a háború idején a honvéd vezérkar mellett tolmácsi szerepet látott el. A háborút követően a Szegedi Tudományegyetem Jogbölcseleti és Alkotmányjogi Tanszékét vezette, majd dékáni tisztséget töltött be a karon. Miután 1949-ben nyilvánosan kritizálta a sztálini alkotmányt, útlevelét bevonták, s mikor disszidálni próbált, elfogták, s két és fél éves börtönre ítélték, amely után állástalanul, nélkülözve élte életét. Rehabilitálására 1956-ban került sor, akkor ismét tanszékvezető lehetett, s bár a forradalomban nem vett részt, rokkantnyugdíjazták. Az egyetem 1990-ben rehabilitálta, professor emeritus címmel ismerve el Dr. Szabó József tevékenységét, aki 1992-ben hunyt el.
