A Bethlen Gábor Gimnáziumban érettségizett 1962-ben, 1964 és 1970 között végezte el a szegedi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karát, ezután a hódmezővásárhelyi kórházban helyezkedett el, a sebészeti osztályon.

Szakvizsgát tett általános sebészetből, majd plasztikai sebész és kézsebész szakképesítést is szerzett. Tagja volt a Magyar Sebész Társaságnak, a Magyar Plasztikai Sebész Társaságnak, az MTA Dél-Magyarországi Sebész Szakcsoportjának, emellett tagja volt a vásárhelyi Vívóegyesületnek, valamint az Előre Vadásztársaságnak is. A hódmezővásárhelyi vívóhagyományokat erősítve Budapesten egy alkalommal az országos bajnokságon a tőrvívás első helyezettje is lett.

A több mint negyven éves orvosi és sebészi munkája során nagy népszerűségre és megbecsülésre tett szert a vásárhelyi betegek körében, akik felé mindig nagy szeretettel és őszinte szerénységgel fordult. Humánus karaktere mintául szolgált a keze alatt felnövekvő orvosgenerációk számára. Plasztikai és kézsebészeti tapasztalata, kiváló felkészültsége nagyon sok betegnek adta vissza egészségét.

Hódmezővásárhely közéletének aktív résztvevője volt. Festőművészként kapcsolódott az alföldi realista festészet hagyományaihoz, mely főleg a vadászat szeretetéről, a természet és vadak iránti tiszteletéről szól. Központi témája volt a friedrichi kérdés, az ember és a természet viszonyának kutatása is. Képei híven tükrözik az alkotások mögött megbúvó Dr. Soós László személyiségjegyeit is: a természet- és tájszeretetet, valamint a mélyről jövő humánumot. A magas színvonalon, karakteres stílusjegyekkel kidolgozott képeiből több nagysikerű tárlata volt szülővárosában, de kiállított Budapesten, Szegeden, Szekszárdon, Gyöngyösön és a Vásárhely környéki településeken. Orvosi tevékenységét és művészi pályáját összekötötte az ész és a kéz harmóniája, a tizedmilliméternyi pontosság és a kreativitás. Magas szintű orvosi tudása, művészi tehetsége és humánus magatartása minden hódmezővásárhelyi lakos számára példaértékű.