Aratóünnepség és Béketelepi napok egyben. Összefogtak a Béketelep lakói a Csúcsi Olvasókörrel, hogy közösen szenteljék meg a gabonát, és az új kenyeret, a városrész ünnepnapján.
Különleges ébresztőben volt részük a béke telep környékén élőknek, hiszen madárcsicsergés helyett muzsikaszó szűrődött be az ablakokon. Kilenc óra tájékán, a Városi Fúvószenekar indulói jelezték, megkezdődött a kilencedik Béketelepi Nap és a vele egybekötött Aratóünnep is.
A délelőtti órákban érkeztem meg a vigadalom helyszínére, ahol máris Simon Imrénével a Csúcsi Olvasókör elnökével találkoztam, aki megosztotta a titkot, miért is közösen rendezték meg az évek óta különálló rendezvényeket. A rendhagyó alkalom ötletét két hónappal ezelőtt álmodták meg a városrész lakói és a Csúcsi Olvasókör vezetősége. Eddig éveken keresztül külön tartották, így a részvétel és a támogatottság is kevesebb volt, mint ez alkalommal.
Színes kavalkád fogadta a béketelepi ABC melletti területre kilátogatókat. A délelőtt a népiesség jegyében telt. Népdalkörök váltották egymást a színpadon, hol szóló énekekkel, hol zenés kísérettel színesítve a nótákat. A már jól ismert népi hangszer, a citera mellett, most egy trombitán és egy harmonikán is népdalokat játszottak, ezzel is változatossá téve a repertoárt. Aki a zene alatt más szórakozásra is vágyott, az a kellemes napsütésben színes szalagokkal feldíszített lovas kocsin utazhatta körbe a városrészt.
Természetesen az aratás és a kenyérszentelés sem maradhatott el. A gazdák igaz csupán jelképesen egy kis huzavona után, de egyességre jutottak az aratókkal. A létrejött alkura pedig jóféle házi pálinkával ittak áldomást. Az idei learatott gabonát, Németh László római katolikus plébános áldotta meg, míg a kenyérszentelést Börzsönyi Istvánné református lelkész vállalta. Az új kenyérből mindenkinek jutott legalább egy falat az ebéd mellé, amit zenés délután követett. A színpadon Bunyós Pityu lépett fel, míg a sikeresnek ítélt „közös” napot utcabállal zárták a résztvevők.
