A létminimum értékeket aktív és nyugdíjas háztartásokra, azon belül háztartástípusokra is meghatározták 2013-ban.
A KSH 1991 óta évente közli a számított létminimum értékét. E küszöbérték olyan értékösszeg, amely biztosítja a magánháztartásokban élők számára a folyamatos életvitellel kapcsolatos szerény – a társadalom adott fejlettségi szintjén konvencionálisan megfelelőnek minősülő – szükségletek kielégítését. Az így kimutatott létminimum nem szegénységi küszöb, hanem olyan jövedelem, amely lehetővé teszi az alapvetőkön túli igények kielégítését is - írja a Világgazdaság.
A létminimum-számítás mintegy 25 éves hazai gyakorlata a normatív számítást alkalmazza, amely az élelmiszer-fogyasztás értékének meghatározására épül. Az élelmiszer-normatíva alapja az Országos Élelmiszer- és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) által összeállított élelmiszerkosár, mely az egészséges táplálkozás jellemzői mellett figyelembe veszi az életkori sajátosságokat is - közölte a KSH.
Az élelmiszereket a normatívához hasonló értékben fogyasztó háztartások fogyasztási adataiból kiinduló létminimum egy fogyasztási egységre számított átlagos értéke 2013-ban havonta 87 510 forint volt, az egy évvel korábbi értéknél 1,8 százalékkal magasabb.
A létminimum értékeket aktív és nyugdíjas háztartásokra, azon belül háztartástípusokra is meghatározzák. 2013-ban a tipikusnak tekinthető, két aktív korú személyből és két gyermekből álló háztartás létminimumértéke 2,90 x 87 510 forint = 253 779 forint volt havonta, míg az egytagú nyugdíjas háztartásoké 78 759 forint.
Az Európai Unió szegénységre és kirekesztődésre vonatkozó összehasonlításaiban a jövedelmi alapú, relatív megközelítés az elfogadott. Ennek során a tagországok a medián jövedelem 60 százalékában határozták meg a jövedelmi szegénység küszöbértékét. Ennek értéke 2012-ben Magyarországon egy fogyasztási egységre számítva 66 399 forint/hó volt.
A létminimum élelmiszerkosarának tartalma közepes fizikai igénybevétel esetén fedezi a vonatkozó egészségügyi és táplálkozástudományi követelményeknek megfelelő teljes tápanyag-, vitamin- és ásványianyag-szükségletet. Aktív korú személynél a normatív élelmiszer-mennyiség többek között napi 81 g fehérjét (ezen belül 32 g állati fehérjét), 83 g zsírt, 356 g szénhidrátot, 800 mg kalciumot, 3500 mg káliumot, 13 mg vasat, 60 mg C-vitamint tartalmaz.
A kosár mennyiségeit a 2013. év átlagáraival szorozva, a kosár pénzben kifejezett értéke havi 24 099 forint, ennyi volt 2013-ban egy aktív korú felnőtt élelmiszer-normatívája.
A különböző korú személyek tápanyagszükséglete eltérő. Az OÉTI számításai szerint a 0–14 évesek élelmiszer-normatívája a felnőttekéhez képest 77,8, a 60 éves és idősebbeké pedig 88,2 százalék. Ily módon az aktív korú felnőttek 2013-ra vonatkozó 24 099 forintos havi élelmiszer-normatívája mellett a 0–14 éves korúaké 18 749 forint, az időskorúaké 21 255 forint.
A létminimumértéknek az élelmiszer-normatíván túl tartalmaznia kell az élelmiszereken kívüli szükségletekre fordítandó forintösszegeket is. E kiadások tételes számbavételének konszenzuson alapuló kivitelezése napjainkban – a szükségletek széles köre miatt – gyakorlatilag megoldhatatlan. A létminimum értékét számszerűen ezért úgy definiáljuk, hogy az a normatívához hasonló forintértékben élelmiszereket fogyasztó háztartások összes személyes fogyasztási kiadásainak havi átlagos értéke.
Mindezek alapján az egy hónapra vonatkozó átlagos létminimumérték 168 ezer forint/háztartás volt.
A vizsgált háztartások személyes kiadásaik 33,0 százalékát költötték élelmiszerre. 28,8 százalékot fordítottak lakásfenntartási kiadásokra, ennek 56,6 százalékát háztartási energia vásárlására, ami 3,4 százalékponttal kisebb arány, mint 2012-ben volt. Egyéb fogyasztásukról elmondható, hogy kiadásaik 15 százalékát a közlekedés, hírközlés folyó költségei tették ki. Egészségügyre, testápolásra, ruházkodásra 9,4 százalék jutott, oktatásra, üdülésre, művelődésre pedig 4,7 százalék.
A háztartásonként átlagosan 168, illetve a fejenkénti 70,8 ezer forint nem lehet egyaránt érvényes egy kis és egy nagy létszámú háztartásra. A differenciáláshoz a nemzetközi statisztikai gyakorlatot szem előtt tartva fogyasztásiegység-kulcsokon (úgynevezett ekvivalenciaskálán) alapuló számítást használnak.
A háztartás első felnőtt személyét egy fogyasztási egységnek tekintve a háztartás többi személye egynél kisebb egységet képvisel, hiszen a háztartásnak számos olyan kiadása van, ami nem függ a háztartástagok számától. Fogyasztási szükségletének megfelelően az aktív korúnál valamivel kisebb egységet képvisel a kisgyermek és az idős személy. Mindezek alapján a háztartás nagysága – a fogyasztás szemszögéből – jellemezhető a fogyasztási egységek számával.
2013-ban a létminimum egy fogyasztási egységre számított átlagos értéke havonta 87 510 forint volt.
A háztartástípusonkénti létminimumértékeket a fogyasztási egységek háztartástípusonkénti száma és az egy fogyasztási egységre számított átlagos érték szorzata adja. A tipikusnak tekinthető, két aktív korú személyből és két gyermekből álló háztartás létminimumértéke 2,90 x 87 510 forint = 253 779 forintnak felelt meg. E háztartásban az egy főre jutó átlagos létminimumérték 63 445 forint volt.
Az 1–2 személyes háztartások egy főre jutó értékei az átlagosnál nagyobbak, míg a többszemélyesekre kisebb értékek jellemzőek, mivel az utóbbiak esetében a rugalmatlan kiadások több személyre oszlanak meg, továbbá a kisgyermekek fogyasztása – globális összegét tekintve – a felnőttekénél kevesebb. Az egyes háztartásokban a létminimumérték és élelmiszer-normatíva hányados 2,63–3,71 között mozog. A legmagasabb értékek az egyszemélyes háztartásokra, a legalacsonyabbak az 5 fő felettiekre jellemzőek.
Miközben az élelmiszer-normatíva fix, az élelmiszeren kívüli értékösszegre hatással van az életszínvonal alakulása. Csökkenő életszínvonal mellett a létminimumérték/élelmiszer-normatíva hányados csökken, az életszínvonal javulása mellett pedig növekszik, hiszen a változatlan normatíva szerinti élelmiszer-fogyasztók többet tudnak költeni egyéb szükségleteikre. 2012 és 2013 között valamennyi háztartástípusban csökkent ez az arány.
