Az 1917. évi VIII. törvényben kimondták: nemzetünk hősi halottainak kegyeletteljes tiszteletét megfelelő módon kifejezésre kell juttatni. A megemlékezések 1925-től váltak rendszeressé: országszerte egyházi szertartásokkal, koszorúzásokkal emlékeztek meg, amelyeken kötelezően részt vettek a honvédség és a rendvédelmi testületek képviselői, a bajtársi egyesületek és a fiatalok szervezetei.
A Budapesten 1929. május 26-án megtartott központi ünnepség keretében Horthy Miklós, Magyarország kormányzója felavatta a millenniumi emlékmű előterébe elhelyezett Hősök emlékkövét.
A rendezvények 1944-ben öltöttek utoljára nemzeti ünnep jelleget. 1945-ben még megemlékeztek a Hősök Napjáról, de ezt követően a diktatúra végleg eltörölte.
A következő megemlékezésre csak 44 évvel később, 1989-ben, a rendszerváltás évében kerülhetett sor.
A Magyar Köztársaság Országgyűlése a magyar nemzet soha el nem múló hálája jeléül, a ma élő és a jövő nemzedékek okulására, a hősök dicsőségére a 2001. évi LXIII. törvény alapján minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját a Magyar Hősök Emlékünnepévé nyilvánította.
Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata a Magyar Honvédséggel és a helyi civil szervezetekkel minden évben közösen megemlékezik a város hősi halottairól. Az idén május 27-én, vasárnap délután több helyszínen lesznek programok. Fél négytől Dr. Kószó Péter alpolgármester mond emlékező beszédet a Kossuth téren álló Első Világháborús Hősi Emlékműnél. A megemlékezésen a Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandár Hódmezővásárhelyi Helyőrségi Zenekara közreműködik, vezényel Kovács István százados, valamint verset szaval Benkő László.
A hősök napi megemlékezések részeként koszorúzások lesznek a második világháború áldozatainak emlékművénél, a Levente emléktáblánál, valamint a Római Katolikus és Kincses temetőben a Hősök parcellájánál.
Az 1914-1918 között vívott Nagy Háborúban az Osztrák-Magyar Monarchia 51 millió lakosából 9 millió katona vonult be hadi szolgálatra, a történelmi Magyarország területéről 3 millió 800 ezer. Magyarország embervesztesége halottakban 660 ezer főre tehető, ehhez még hozzá kell számítani azt a 800 ezer súlyos sebesültet, aki az elszenvedett sérülések következtében munka- és keresőképtelenné vált. A második világháborúban körülbelül 120-150 ezer magyar katona halt meg a frontokon, harc közben, a fogolytáborokban később körülbelül 200-300 ezren.
