„Mind szakmai, mind pedig közönségsikernek könyvelhető el az 58. Őszi Tárlat.” A zárás előtt egy héttel így értékelte az idei kiállítást Nagy Imre, a Tornyai János Múzeum igazgatója. A hamarosan záruló tártatot szakmai bizottság is értékelte.
A zsűri tagjaiból és a díjazott művészekből álló csoport elemezte a tárlat szakmai tapasztalatait és megkezdték a jövő évi kiállítás szervezését is. A november 28-i ülésükön többek között az a kérdés is felmerült: „Hogyan tovább?”
Az Őszi Tárlat hagyományai közé tartozik, a kiállítás zárásként tartott értékelő ülés, ahol az adott kiállítás zsűri tagjai, és díjazottai együtt értekeztek a tárlat sikeréről, esetleges hibáiról. Most sem történt ez másként, hiszen ma délelőtt ültek össze a szakemberek, hogy minősítsék az idei munkát. Az értékelést Nagy Imre, múzeumigazgató kezdte, szakmailag és a nézőközönség szempontjából is sikeresnek ítélte az 58. Őszi Tárlatot.
„Egyrészt szakmai sikernek számít az, hogy milyen nagy számban adtak be műveket az alkotók az idei tárlatra, több mint 300-an több mint 700 munkát. A sikert jelzi az is, hogy még az országos televízióban is látható volt egy komoly kulturális műsor a tárlatról, sőt Szuromi Pál tollából is született egy kritikát, egy szakmai lapban. A művészettörténészek körében az az általános vélekedés, hogy idén magasabb színvonalú volt a tárlat, mint az előző években.”
Az elmúlt évben közel ötezer látogató tekintette meg a műveket, és Nagy Imre szerint, idén is teljesül ez a nézőszám. Eddig körülbelül 4000-en látogató volt, de az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a zárást megelőző napokban jelentősen nő a látogatók száma.
A mai ülésen az értékelés mellett, a jövőbeli tervekről is szó esett, hiszen két év múlva hatvanadik jubileumát ünnepelheti az Őszi Tárlat. „Ez mindenképpen egy olyan felelősséget ró ránk, - folytatta az igazgató – ami miatt az ide sikerek kapcsán kell egy mérlegelést kell csinálni, amely eldönti, helyes-e az a szervezési és megvalósítási út, amin az elmúlt évtizedekben jártunk. Vagy épp a változás kell? Az a lényegi kérdés, hogy tegyük-e esetlegesen országosan nyitottá, vagy maradjon a régi, meghívásoss rendszer. Most számunkra ez az egyik legnagyobb kérdés.”
