Hódmezővásárhelyen született 1937-ben. A szegedi József Attila Tanítóképzőt 1956-ban végezte el, 1960-ban földrajz-testnevelés szakos tanári diplomát szerzett. 1957-ben a székkutasi Központi Iskolába került, ahol a tanítás mellett a községi sportkörben is tevékenykedett.

1961-ben került Hódmezővásárhelyre, az akkori Dr. Münnich Ferenc Általános Iskolába. Ez az iskola lett élete meghatározó része. 1965-ben a Testnevelési Főiskolán vívó edzői oklevelet szerzett. Különböző sportegyesületekben volt edző, ugyanakkor szakosztályok edzéseit is vezette. 1973-ban gyógytestnevelő tanári oklevelet szerzett, és e területen is dolgozott.

Oktató-nevelő munkáját komoly felkészültséggel, szorgalommal és alapossággal végezte. Testnevelést minden korosztálynak tartott az iskolában. Óráit mindig jól előkészítve, megszervezve a tanulók intenzív foglalkoztatását sokoldalú fejlesztéssel valósította meg. A testi gondozottság, az egészséges életmód, a sport megszerettetése fő céljai voltak. Lelkiismeretes alapozó munkájának eredményeként tanulói a sportban, az életben sikeres emberré váltak. Példa volt a gyerekek előtt pedagógusként és sportemberként egyaránt.

Szülőkkel, kollegákkal a jó kapcsolat kialakítására törekedett. A testnevelés munkaközösség vezetője volt. A főiskoláról kikerülő kollegákat maximálisan segítette, támogatta, következetes munkája példa volt mindenki számára.

Munkájáért 1979-ben Miniszteri Dicséretet kapott, Hódmezővásárhely Nevelésügyének Szolgálatáért kitüntetésben is részesült.

2013. február 22-én, halálának első évfordulóján Kormány Lajos neve is felkerült az „Akikre büszkék vagyunk” táblára a Hódtói Sportcsarnokban. Négy éve hunyt el.

Halálakor dr. Kószó Péter alpolgármester írt nekrológot: 

Koszó Péter visszaemlékezésében így írt: "Az első, ami eszembe jut rólad, egykori osztályfőnökömről, testnevelő tanáromról, vívóedzőről, barátomról,  hogy egyike voltál az általam legszerethetőbb embereknek. És ezt a gyász és a búcsú órájában nem az Úrhoz való visszatérésed mondatja velem, hanem a számadás eredménye. Amikor visszagondolok Rád, akkor szívemben egy példaértékű életet leélt ember képe tükröződik, egy olyan emberé, aki a hivatása iránti rajongást könnyen átadta környezetének."

"A jó ember onnan ismerszik meg, ahogy azokra is fokozottan odafigyel, akik nála elesettebbek. És te jó ember voltál, mert bár a tehetségek nagyon fontosak voltak a számodra, a beteg gyerekek megsegítésére is nagy gondot fordítottál. Megszervezted számukra Vásárhelyen a gyógytestnevelést, amit nyugalomba vonulásodig fáradhatatlan szorgalommal és szenvedéllyel végeztél.

Elévülhetetlen érdemeket szereztél abban, hogy az egykori Tanácsköztársaság téri iskolából testnevelés tagozatos intézményt teremtettél, a legendás iskolaigazgató Gaál Sándor vezetésével, Némethné Piroskával és Krizsán Piroskával együtt. De a sok munka mellett mindig sok-sok vidám pillanat vett körül. Emlékszem az iskolai szünetekben állandósult ún. "palacsintasütésekre", amik nemcsak a reflexeink fejlődését, gyorsaságát fejlesztették, hanem a játék élményével színesítették hétköznapjainkat is. Bizony sokszor vörösre vert kézzel ültünk be a következő órára, és a visszavágás reményében türelmetlenül vártuk a következő szünetet.

Testnevelőtanár létedre osztályfőnökként megszerettetted velünk az olvasást. Áhítattal hallgattuk, ahogy felolvastad nekünk a May Károly könyveket, a Nagy Indiánkönyvet, vagy a  Két Lottit és a többieket. Ha ez nem így lett volna, minden bizonnyal mi is teljesen más emberekké leszünk.

De sokat tettél a szélesebb közösségért is. 1966-tól újjászervezted a romokban heverő vívószakosztályt, ami 10 fővel indult. Ennek idősebb tagjai Szűcs Miklós és Tompai Imre voltak. De az azóta eltelt évtizedek alatt országosan is elismert nagyszerű vívók kerültek ki a kezed alól, a teljesség igénye nélkül: Magyary István, Halla Péter, Rudner Ervin, vagy az említett Tompai Dédi. Ugyanakkor a hölgyek is remekeltek az országos versenyeken. A vívóstafétát továbbvivő Magyary Ági, Benczédi Zsuzsa, Vecsey Éva és a többiek is örök hálával gondolnak Rád, és most Ők is fájdalommal búcsúznak.

Életünk összefonódott veled egészen halálodig. Amikor csak tudtál, lejöttél a nagy vívóversenyeinkre, vagy városunk nagy ünnepségeire. Mindig büszkeség töltött el, ha régi tanítványaid igaz szeretettel vettek körül. Varró Oszkárra pedig olyan hatással voltál sportszereteteddel, hogy az egyik legnagyobb amatőr olimpiai gyűjteményt tudhatja magáénak, amit rendszeresen meg is oszt a sportszerető közönséggel.

Drága Osztályfőnök Úr! Köszönjük, amit értünk tettél, köszönjük azt a sok szép élményt, amit adtál Nekünk. Amíg élünk, nem feledünk. A lángot, melyet gyújtottál bennünk, tanítványaid tovább éltetik" - írta visszaemlékezésében dr. Kószó Péter.