A nándorfehérvári diadal 557. évfordulójának tiszteletére tartottak ünnepséget az MH 5. Bocskai István Lövészdandár hódmezővásárhelyi helyőrségében.
Július 22-ét 2011-ben nyilvánította az Országgyűlés nemzeti emléknappá, így a Zrínyi Miklós laktanya előtt 1991-ben felállított emlékharang az alakulat és a város közös megemlékezésének méltó helyszíne.
Az ünnepség Nagy István zászlós, a Szolnoki Légierő Zenekar tagjának tárogató játékával kezdődött. Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város képviseletében dr. Kószó Péter alpolgármester mondott ünnepi beszédet, amelyben megemlékezett őseink 557 évvel ezelőtti bátorságáról, áldozatkészségéről, haza iránti elkötelezettségéről.
„Mit üzen a magyaroknak Nándorfehérvár?”- tette fel a kérdést az alpolgármester. „Nándorfehérvár akkoriban Magyarország kulcsa volt. Ha 1456-ban Nándorfehérvár elvész, akkor elvész a haza, elvész Magyarország is, és lehet, hogy elesik az akkor keresztény világnak tartott nyugat is. (…) Az önfeláldozásnak, az összefogásnak megvolt az eredménye. A hős várvédőknek sikerült megállítani a túlerősben lévő ellenséget. Ennek emléke tükröződik vissza a déli harangszóban.
Hódmezővásárhely népe nem felejtette el a nándorfehérvári hősöket. Városunkból is sokan ott voltak a küzdelmekben, hősökként kivették részüket a csatában, mint ahogy hősökként kivették Önök is most a dunai árvíz elleni védekezésben, amiért a város is és az ország is örök hálával tartozik mindenkinek.” mondta Kószó Péter.
Alácsi Ervin százados, katolikus tábori lelkész felidézte a nándorfehérvári diadal korszakának egyházi vonatkozású eseményeit: III. Callixtus pápa intézkedéseit, Kapisztrán Szent János tevékenységét. Beszédében kitért arra is, hogy a déli harangozást elrendelő, úgynevezett imabullát három héttel a csata előtt, június 29-én hirdette ki a pápa. Ennek célja az volt, hogy „jel adassék minden hívőnek, hogy imáikkal segítsék azokat, akik a törökök ellen harcolnak, és állhatatos fohászkodással engeszteljék meg Istent.” Végül a pápai bulla és a nándorfehérvári győzelem híre az európai nagyvárosokba szinte egy időben érkezett meg, így az imádkozásra való felhívás és a győzelem híre mindörökre összefonódott.
