A második világháborút Európában lezáró Győzelem Napjáról tartott rendhagyó történelemórát a hódmezővásárhelyi Emlékpontban helyi diákoknak május 9-én Miklós Péter történész, az intézmény vezetője, aki szólt a történelmi eseményhez vezető út áldozatairól és máig tartó hatásairól is.
A történész a Szent József Katolikus Általános Iskola és a Szőnyi Benjámin Református Általános Iskola nyolcadikosainak tartott órán elmondta: ezt a napot Moszkvában a mai napig jelentős külsőségek között ünneplik, de más tartalommal emlékeznek meg róla Európában és ismét másként a közép-kelet európai államokban.
Németországgal a szövetséges hatalmak 1945. május 7-én írták alá a fegyverszüneti egyezményt, akik akkor már egy hete elfoglalták Berlint, így Németország kénytelen volt feltétel nélkül kapitulálni.
A dokumentum május 8-án lépett életbe, amely az időeltolódás miatt Moszkvában már kilencedikére esett, ezért lett a Szovjetunióban és az általa elfoglalt területeken ez a Győzelem Napja.
Nyugat-Európa nagy része az angolszász szövetségesek által szabadult fel a náci megszállás alól, míg Közép- és Kelet-Európa egy deffenzíva keretében került szovjet megszállás alá, felváltva a német inváziót. Miklós Péter emlékeztetett: Németország 1941-ben indított háborút a Szovjetunió ellen, amely során csapatai egészen Moszkva alá jutottak, azonban a kocka fordult és mintegy két év leforgása alatt a szovjet csapatok Berlinig jutottak az általuk használt terminológia szerinti Nagy Honvédő Háború során.
Az előadó rámutatott: a második világháború során 75 millióan vesztették életüket – ez a mai Magyarország lakosságának mintegy nyolcszorosa –, s az áldozatok jelentős része polgári személy volt. A győzelemnek bár óriási emberi ára volt, azonban megoldást mégsem hozott. Miközben 1945-ben megkezdődött a nácizmus és a fasizmus maradványainak felszámolása, a világ egy részén egy másik totalitárius diktatúra, a kommunizmus épült ki a Szovjetunió vezetésével és kezdetét vette a hidegháború. Az antidemokratikus szovjet állam ellensége volt a nyugati polgári demokráciáknak és ez a szakadás egészen a kilencvenes évek elejéig helyi háborúkkal, kémhistóriákkal, atombomba fenyegetéssel és fegyverkezési versennyel folyt, de hatásai napjainkban is érezhetők. Elég csak a mai ukrajnai helyzetre gondolni, ahol Oroszország a második világháború végén megszerzett geopolitikai pozícióit igyekszik megtartani.
Miklós Péter hangsúlyozta, hogy a huszadik század történelmi eseményei az 1890-es évektől napjainkig egységes folyamatot alkotnak, így a két világháború nem szemlélhető önmagában, s velük napjaink világpolitikai jelenségei is kapcsolatban vannak.
