Nemrég Hódmezővásárhelyen a Ginkgo Sas Hotelben „A szeretet ünnepén” címmel, karácsonyi hangulatú, meghitt előadást tartott a Szegedi Nemzeti Színház két kiválósága, Bereczky Szilvia énekesnő és Rédei Roland színművész.
Exkluzív interjú Rédei Rolanddal!
Vásárhelyi Hírek: Műsorukkal Vásárhely közönsége megkapta az ajándékot, de mit tartogat a Karácsony az Ön számára?
Rédei Roland (26): Megmondom őszintén, az idei Karácsony igazán különleges lesz. Én egyke gyerek vagyok és nálunk az ünnepeket mindig egy csendes készülődés előzte meg. Nem a szokványos módon ünnepeltünk, nem volt nagy gyerekzsivaj, mi csupán hárman voltunk a szüleimmel. Nagyon szerettem ezt a nyugalmat, nem is kívántam nagyobb családi felhajtást. Az idei év viszont teljesen más.
Fél éve megszületett a kislányom, ez lesz az első közös ünnep és most apósomékkal élünk, így kicsit többen leszünk, mint ahogyan én ezt megszoktam. Most arra vagyunk kíváncsiak, hogyan tudjuk a kicsit elkápráztatni, hogyan tudunk olyan hangulatot varázsolni, amiből valamit megérez.
Ezen kívül természetesen most már az egész család összejön. Egyrészt a gyerek miatt. Csődülnek rá a nagyszülők. Másrészt, hogy a rokonok a szomszédban laknak, így együtt töltjük ezt a pár napot, életemben talán először kimondottan nagy családi körben.
VH: Akkor bizony sok ajándék után kellett nézni!
R.R.: Ajándékok terén jól állunk, bár a sok munka miatt kicsit nehezebben haladok, mint gondoltam volna. Egyelőre még titok, hogy mi kerül a fa alá. Egyébként mindig igyekszünk párommal egymást meglepni valami egyedivel, ami nem a hagyományosan vett érték, hanem valami, ami különleges. Persze lesz a tipikus, „oh de nagyon régen szerettem volna már egy ilyent” ajándék is.
VH: Milyen lesz az ünnepi fa? Hagyományos vagy az éppen aktuális karácsonyi trendet követi a család?
R.R.: Megvannak még azok a díszek, amikkel gyermekkoromban díszítettem a családi fát. Nálunk az volt a szokás, hogy a férfiak feladata a fa felállítása és díszítése. Szóval ezeket a díszeket használjuk, ezek állandóak. Szoktunk persze tervezgetni, hogy akkor az idén egyedi lesz a fa, csak egy adott színű, vagy éppenséggel vegyes, de aztán mindig oda lyukadunk ki, hogy csak nekem lesz igazam és marad az én elképzelésem.
Emlékszem, hogy mindig én és édesapám foglalkoztunk a fával, hiszen a hölgyek ilyenkor sütnek, főznek, takarítanak, így ránk hárult a faállítás feladata. Ami egyáltalán nem volt baj. A férfiak faragják a fát, ami vagy túl vastag marad, vagy vékony lett a talphoz képest és ki kell valamivel tömni, egyszóval nagy küzdelmek árán, de lábra áll az a fa. Ezután jönnek a díszek és mikor végeztünk, a hölgyeknek nagyon aranyosan, mindig tetszett a munkánk. Sosem fordult elő, hogy ne lett volna jó a karácsonyfa.
VH: Amíg a férfiak a fával dolgoztak, ahogyan mondta a hölgyek főztek. Mi lesz az ünnepi menü?
R.R: Megmondom őszintén, fogalmam sincs, hogy mi lesz az idei ünnepi menü. Anyu mindig pulykát készített. Pulyka, francia saláta, beigli. Ez volt minden évben a menü. Voltak egykor próbálkozások a hal felé, ami aztán gyerekkoromban nekem nagyon nem jött be, így gyorsan ki is iktattuk ezt a lehetőséget és maradtak a bevált ételek. A mostani nagy közös ünnepre viszont tényleg nem tudom mi készül, most nem csak anyukám szakácskodik. Kíváncsian várom mit eszünk és igyekszem jó képet vágni hozzá, még akkor is ha hal kerül az asztalra.
VH: Miért ekkora a tiltakozás a hal miatt?
R.R: Kicsi koromban szerettem én a sültet és a halászlevet is, de volt egy nagyon kellemetlen találkozásom a halakkal. Spanyolországban jártam egyszer és fogalmam sem volt arról, hogy ők hogyan eszik. Egy jóbarátommal a tengerparton rendeltünk halat, nem tudtam spanyolul és valami olyan ételt rendeltem, amiből ez a nemzet nem veszik ki a belsőséget. Úgy vannak vele, hogy mindenki felboncolja magának, azt eszi, amit szeret, a többit meg félrerakja. Én meg ezt ugye nem tudtam, elkezdtem enni mindenestől, és amikor láttam, hogy mi folyik ki az ételből… Akkor jöttem rá, hogy nagyon elrontottam valamit, a másnapi élményeimről meg inkább ne is beszéljünk.
VH: Térjünk vissza kellemesebb vizekre. Önnek, mit jelent maga a Karácsony, az ünnep szelleme?
R.R: Talán az egyik legfontosabb üzenete az ünnepeknek, hogy tanuljunk meg egy picit megállni. Csendben maradni. Mostanság minden ünnep körül akkora felhajtás van, annyira az üzletről, a hangzavarról szólnak, hogyha ezt ügyesen meg tudjuk kerülni és észrevenni a pici, csendes, együtt töltött pillanatokat, akkor lesz igazan szép a Karácsony. Boldog és meghitt ünnepeket kívánok mindenkinek!
