A művészi élmény mellett, jelentős helytörténeti érdekességnek ígérkezik Dömötör Mihály fotográfus ’Requiem egy téglagyárért’ című kiállítása.
A szegedi Móra Ferenc Múzeum tárgyfotósa, a hódmezővásárhelyi fotósélet egyik vitális személyisége. A Vásárhelyi Fotószimpóziumok rendszeres résztvevőjeként, az elmúlt évtizedekben önálló kiállításaival, illetve a Lucien Hervé Kamera Klub létrehozásával Vásárhely bekapcsolódott az ország fotóművészeti vérkeringésébe.
Témái között szerepel a hódmezővásárhelyi tanyavilág, írók és 56-os hősök portréi, árnyképek és a helyi művészek, a zsidó temető, vásárhelyi épületek és még sorolhatnánk.
Mostani kiállításának a témája pedig a tégla, ama “földből emberkéz munkájával nyert és tűz által megnemesedett anyag”.
A kiállítás előélete 2011-re nyúlik vissza, amikor a VIII. Vásárhelyi Fotószimpózium témája volt. A 2011-es’Tégla dicsérete’ szimpóziumi beszámoló kiállításon több mint félszáz alkotáson jelent meg a vásárhelyi tégla. A fotószimpózium résztvevői közül a téma többeket is megihletett, - fotóztak a Kovács Testvérek Téglagyárának területén is - mint például Dömötör Mihály.
Kamerájával most ismét visszatért a pusztulásra ítélt helyszínre. Ahogy fogalmazott: „Ami van, az van, ami kifejlődhet, az kifejlődik, aminek pusztulnia kell, az elpusztul.”
Az alapélményt a Maczelka Tüzép területén található Kovács Testvérek Téglagyára jelentette. A német filozófus, Herder idézett mondata kellet ahhoz, hogy a most kiállítandó képi esszé létrejöjjön.
Dömötör Mihály - mint mondta - abban bízik, hogy a köznapi tekintet előtt rejtve maradó, figyelemre nem méltatott valóság képileg megörökítve, összegyűjtve, műalkotásként bemutatva maradandó esztétikai élményt nyújt a kiállítás látogatóinak.
A január 30-án 18 órakor az Emlékpontban nyíló ’Requiem egy téglagyárért’ című kiállítás a művészi élmény mellett, sok vásárhelyit érdeklő, jelentős helytörténeti érdekességnek ígérkezik a kiállítás.
Lőkös Györgyi a vásárhelyi téglagyártás történetével foglalkozó - igen részletes és hiteles - tanulmánya szerint Hódmezővásárhely területén 1848-tól is még a gróf Károlyi család birtokolta a téglaégetés jogát, haszonbérlet formájában évi rendszeres jövedelmet biztosított. 1848 és 1945 között a városban 15 beazonosítható tégla- és cserépégetéssel foglalkozó vállalkozás működött. Ebből gyáripari méretet 7 üzem ért el. Ezek egyike volt a Kutasi úti Kovács Testvérek Téglagyára.
1862-ben Kovács János kőműves mesternek a Szolgabírói Hivatal cserépszín felállítására adott engedélyt. A Külső Gyár 1871-ben, a Belső Gyár 1894-ben épült fel. Ma már kevesen tudják, hogy bár a két gyárat a Kutasi út választotta el egymástól, de azok mégis egy egységet képeztek, mert iparvasúttal, az út alatt 2 alagúttal kötötték össze őket.
