A vásárhelyi Erzsébet Kórház egykori igazgató főorvosaként, a Belgyógyászati Osztály, a Vérellátó Osztály vezető főorvosaként dolgozott.
A 84 éves korában elhunyt orvosra közleményben emlékezik Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata Csongrád megyei Egészségügyi Ellátó Központ Hódmezővásárhely-Makó igazgatósága:
Egy ember elvesztése minden körülmények között fájdalmat és szomorúságot vált ki az elhunyt családtagjaiból, barátaiból, ismerőseiből, és az őt körülvevő környezetből. Különösen igaz ez egy olyan köztiszteletben álló személy esetében, mint amilyen Dr. Kassai Miklós igazgató főorvos volt, akire nemcsak az általa meggyógyított betegek, de kollégái is tisztelettel néztek föl.
A görög Hippokratésznek, az orvostudomány egyik ókori kiváló alkotójának tulajdonítjuk a „Primum nil nocere!” mondatot, amely a soha nem ártani magyar fordításban tükröződik. Kassai Miklós részesévé vált egy olyan nehéz történelmi időnek, amikor minőségében az egész társadalmat kellet átformálni úgy, hogy nemcsak a betegnek, de a felnövekvő nemzedéknek is hasznára lehessen. Vihart álló faóriás volt, aki nemcsak a belgyógyászaton belül több, nagyon fontos szakmai területen nyújtott védelmet adó lombot a sok ezernyi betegnek, de mint kórházi osztályvezető, majd igazgató.
Személyében Hódmezővásárhely városa egy olyan polgárát veszítette el, aki élete során, mondhatni halála napjáig megalkuvást nem tűrve munkálkodott szülővárosa közösségének, kórházának és közegészségügyének felvirágoztatásán. Azon kevesek közé tartozott, akinek célkitűzéseit élete során mindvégig siker koronázta.
Számtalan szállal kötődött Hódmezővásárhelyhez. Általános- és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte el, ezt követően pedig a Szegedi Orvostudományi Egyetemen sajátította el az orvoslás alapjait, ahol élete párját, Farkas Katalint is megtalálta. Szerelmükből házasság, házasságukból pedig két értékes gyermek, Katalin lányuk és Miklós fiúk született, akik édesapjuk nyomdokain járva viszik tovább örökségét.
Orvosi pályáját Miskolcon és Szolnokon kezdte, de amint lehetősége nyílt rá, az első adandó alkalommal visszatért szülővárosába. Hódmezővásárhely és kórháza egyaránt gyarapodott általa, hiszen a máshol megszerzett tapasztalatot és szakmai tudást itthon kamatoztatta. Mind a Belgyógyászati Osztály, mind a Vérellátó Osztály vezető főorvosaként, immunológiai beavatkozásokkal, vesebetegségek gyógyításával, a Dialízis Központ létrehozásával és működtetésével, a vásárhelyi Erzsébet Kórház igazgató főorvosaként, valamint a Magyar Vöröskereszt tagjaként maximálisan helytállt. Amikor még a klinikáknak sem volt elektronikus felvevő kamerájuk, ő már a kórház részére beszerzett egyet, amellyel diagnosztikus és továbbképzésekhez szükséges különleges műtéteket, beavatkozásokat, továbbá a kórház történetét megörökítő eseményeket rögzíttetett.
Életét tartalmasan és dolgosan töltötte. Cseppet sem tétlenkedett az Isten által neki szánt idejével. Kiemelkedő eredményeinek köszönhetően, a Magyar Vöröskereszt arany fokozatú tagsággal, államunk a Magyar Köztársaság Csillagrendjével, szülővárosa pedig a Pro Urbe megtisztelő díjjal ismerte el fáradhatatlan, és az emberekért tett szolgálatát.
Kórházi ünnepségeken, vagy az országos hírűvé vált helyi orvos bálokon társaságok keresték vidám és egészséges humorú, baráti közelségét. Városunknak egyik meghatározó személyisége volt, aki példát mutatott emberségességből és segítségnyújtásból.
Családja gyászában Hódmezővásárhely valamennyi polgára osztozik, hiszen Kassai Miklós élete példával jár előttünk.
