Az egyházak, közöttük is a keresztény történelmi egyházak voltak azok a társadalmi struktúrák, amelyek leginkább „szúrták” a szocialista rendszer szemét. A hódmezővásárhelyi Emlékpont konferenciája az egyházak és az állambiztonság viszonyát vizsgálta a Kádár-korszak évtizedeiben.
Míg a Rákosi nevével fémjelzett időszakban a hatalom erőszakkal, fegyverrel és represszióval igyekezett az egyházakat „jobb belátásra bírni”, addig a Kádár-érában ugyanezt már „puhább” eszközökkel igyekeztek elérni. Erről a tudományos tanácskozás résztvevőit köszöntve szólt Miklós Péter, az Emlékpont intézményvezetője, a Tornyai János Múzeum igazgatója, rámutatva: leginkább a katolikus, a református és az evangélikus egyház képviselte a hagyományos, kulturális és polgári értékrendszert az Isten – haza – család gondolatiságában, s ez összeférhetetlen volt a materializmussal, a szocializmus eszméivel.
Az egyházak ellen folytatott harc állambiztonsági eszközeit és módszereit bemutató előadásában Vörös Géza, az Állambiztonsági Szolgálatok Történelmi Levéltára főosztályvezetője kifejtette: az állambiztonság emberei terhelő adatokat igyekeztek gyűjteni a vallási szervezetek tagjairól a célszemélyek otthonában és munkahelyén folytatott titkos adatgyűjtéssel, házkutatásokkal és lehallgatásokkal. A megszerzett információk alapján kezdeményezhettek bírósági eljárást, de a megszerzett titkos adatokat megosztották a szocialista tábor más országainak állambiztonsági szerveivel is.
– Az egyházakat a kádári hatalom a legnagyobb legális ellenfelének tartotta, amelyeket ideológiai, politikai és szervezeti téren is igyekeztek visszaszorítani – fogalmazta meg előadásában Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnöke, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kar Egyháztörténeti Tanszékének egyetemi docense. Az államhatalom elérte, hogy az egyházvezetői székekbe olyanok kerüljenek, akik hajlandók végrehajtani a központi akaratot, a kisebb települések népszerű lelkészeit eltávolították, s megváltoztatták azoknak a presbitériumoknak a tagságát, amelyek felszólaltak a mezőgazdasági kollektivizálás ellen.
Az egykori jezsuitából Argentínában szabadkőművessé, majd Magyarországon az államszocialista hatalom kiszolgálójává lett Nagy Töhötöm életútját Petrás Éva, az Állambiztonsági Szolgálatok Történelmi Levéltára tudományos kutatója ismertette, míg Soós Viktor Attila, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága történésze az egykor „Pol-Pot megyeként” emlegetett Csongrád megyében működött egyházügyi és püspöki megbízottak tevékenységén keresztül mutatta be, hogyan igyekeztek érvényt szerezni területükön a pártállam elvárásainak, s hogyan látták el információkkal a helyi vallási szervezetek működéséről feljebbvalóikat, akiknek elismerését ezzel kivívták.
A tanácskozást zárva Miklós Péter bejelentette, hogy konferencián elhangzott előadásokat a közgyűjtemény Emlékeztető című kiadványának következő számában jelenteti meg az Emlékpont.
