Osváth László akinek interjú kötetét tegnap mutatták be a Németh László Városi Könyvtárban, jelen sorok írójának 18 évig volt a munkatársa a Magyar Rádióban, igaz nem azonos műsorkészítő osztályon, de a rádióban töltött napi 10-12 óra, óhatatlanul kialakított egy személyesebb kontaktust. Osváth Lászlóval, a ma már nyugalmazott szerkesztővel még az értékteremtés időszakában dolgoztunk együtt

Fotó: VH

Akkor, amikor még a rádiózás szinte minden műfajára volt igény, az operettől, a jazzig, a hangjátéktól, a dokumentumriportig. A világ változása, a kereskedelmi médiumok lavinája ezeket a műfajokat is elsodorta.

Még szerencse, hogy vannak olyanok, mint Osváth László is, aki megőrizte azokat a riportokat, műsorokat, amelyek értékes emberek, értékes gondolatait, élettapasztalatát osztotta meg hallgatóival, függetlenül attól milyen hivatást űzött a riportalany. Osváth László ebben volt „nagy”, hogy riporterként meg tudta nyitni alanyainak titkos „gondolat szelencéit”. Ezeket tette most közzé, kötetében, amelynek mindenféle cirkalmasság helyett, ’Kötődés a szülőváros Hódmezővásárhelyhez’ egyszerű címet adta. A kötetben az egyéb írások, levelezések mellett olvasható műsorok, riportok, az Irodalmi főosztályon belül 1982-ben egy új, vegyes profilú Szórakoztató és Sport főosztállyá alakult szerkesztőség műsoraiban hangzottak el. A főosztályt Szepesi György irányította, aki maga is méltatta Osváth László kötetét: Könyve alapmunka, amely pótolhatatlan nemzeti értéket képvisel… Gyönyörű vallomásokat közöl szülővárosáról. Polihisztor egyéniséggel van dolgunk, akit ma „reneszánsz típusú” alkotó embernek szoktak nevezni.

B. Szabó Zoltán