Vörös, fehér és rose várta az első Lélekmelegítő Borest vendégeit január 28-án, Hódmezővásárhelyen a Tájházban. A borkóstolóra a kis épület hamar benépesült és az ízlelgetés mellett a szőlőtermesztés és borkészítés „műhelytitkaiba” is bevezette a vendégeket Mód László, néprajzkutató és Ungerbauer Anikó, a csongrádi Ungerbauer Családi Borpince borásza.
Fotó: VH
Összesen három alkalommal, kéthetenként mutatkozik be egy-egy pincészet. Elsőként szombaton délután a csongrádi Ungerbauer Pincészet hozta el és mutatta be borait. Két hét múlva a Frittmann Borászat, majd azt követően a hajós-bajai Koch Pincészet mutatkozik be. A lélekmelegítő esteken nem csupán szakmai információkkal gazdagodik a közönség, hanem meg is ízlelhetik a nemes nedűket, egy kis borkorcsolyával.
Szó szerint zsúfolásig telt a terem, mi is csak az ajtóig jutottunk. Dr. Mód László, néprajzkutató, az est szakmai előadója szerint nagy pozitívum, hogy manapság is ennyien érdeklődnek a hazai borkultúra iránt.
Az előadó az alföldi borászati hagyományokról és szokásokról beszélt. „A mai világ számára nagyon fontos, hogy megismerjük egy-egy terület, szőlőtermesztési, bortermelési hagyományait, múltját, hiszen ebből informálódhatnak a gazdák. Így tudják összehasonlítani a száz évvel ezelőtti termesztési módokat a mai eljárásokkal. Ezek a néprajzi kutatások sokban segíthetik a borászokat, mikor például egy címkét terveznek, vagy épp saját pincészetüket szeretnék bemutatni. Sokfelé megfigyelhető, hogy a borászati múlt egyfajta örökségként is jelen van az építészetben is, például Csongrádon Szent Orbán szobrát állították fel, aki a szőlő védőszentje, sőt tiszteletére még búcsút is tartanak. Az előadásom célja összességében az, hogy elmondjam, a hazai borkultúrában milyen fontos helyet foglal el a csongrádi bor.”összegezte a néprajzkutató.
A borkóstolásról a csongrádi Ungerbauer Családi Pincészet gondoskodott és míg a nemes nedűt ízlelgették a vendégek, Ungerbauer Anikó vette át a szót.
A poharakban többféle ízvilág elevenedett meg, a chardonnay-tól a zöld veltelinin és a vörös cabernet sauvignonon át egészen a cserszegi fűszeresig. Több különböző évjárat, díjnyertes borait kínáltak a vendégeknek.
Ungerbauer Anikó, amellett, hogy bemutatta több évtizede sikeresen működő családi pincészetüket, a borkóstolás rejtelmeibe is beavatott. „ A legfontosabb, hogy odafigyeljünk az illatokra, a színekre és az ízekre. De ez persze mindenkinél egyedi. Úgy gondolom, egyetlen pincészet sincs az országban, amely minden borával elnyerné minden ember tetszését, egész egyszerűen, mert mindenkinek más az ízlése. Fontos, hogy megnézzük a bor színét, illetve azt, hogy a pohárban megmozgatva milyen gyűrűt alkot. Innen lehet következtetni a testességére. Ezután következnek az illatok, majd végül a kóstolás. Ez egy lassú folyamat, ízlelgetjük, mozgatjuk a szánkban a bort, levegőt veszünk hozzá és így döntjük el, hogy számunkra mennyire ízletes.”
Ezek után, aki úgy gondolja, hogy amatőr sommelier szeretne lenni, a Bessenyei Ferenc Művelődési Központ következő Borestjén is ott a helye. Február 11-én ugyanis a soltvadkerti Frittman Testvérek Pincészetének borait „szakértheti”.
