Még egy hétig látható a hódmezővásárhelyi Németh László Városi Könyvtár előterében Tóth Benedek fazekas és Nagybata Márta népi iparművész kerámiából nyílt kiállítás.
Fotók: VH
A fotó- és képkiállításokhoz szokott vásárhelyieknek talán először furcsának tűnik, hogy egy könyvtárban asztalterítékek, étkészletek, díszítőkerámiák, köcsögök, korsók, butykosok, tányérok, tálak sokasága fogadja a látogatókat. Aztán rögtön meg is állapíthatja, itt egy olyan kiállítást láthat, amely a népi hagyományok és a vásárhelyi díszítés, vagyis a népművészet mának szóló üzenete. Annak a kézműves népi kultúrának a továbbélését érezzük, amely a XIX. század utolsó harmadában, az első világkiállítások idején vált Európa-szerte divattá, amikor Magyarországon még javában virágzott a közösségek saját igényeit kielégítő népművészet. Erre az időszakra nyúlik vissza az a máig ható gondolkodásmód, amelynek veleje, hogy a kézművesség a tehetséges falusi emberek számára váljon megélhetési forrássá. Ennek köszönhetően született meg a népi iparművészet fogalma, és jöttek létre később az első népművészeti háziipari szövetkezetek, amelyeknek működését az értékek megőrzése, a tehetségek felkarolása, a munkahelyteremtés és a népi kultúra népszerűsítésének missziója határozta meg.
Mind ezt azért érdemes felidézni, mert például a fazekasságban ma hasonló missziót töltenek be azok a műhelyek - Hódmezővásárhelyen is - amelyek a hagyományok ápolása mellett, művészi szintű munkákkal megélhetést és lehetőséget biztosítanak. Ezek egyike Bálint Józsefné műhelye, amelyben a két kiállító Tóth Benedek és Nagybata Márta alkot és saját nevét is adja munkáihoz.
A Városi Könyvtár kiállításán a vásárhelyi jellegzetes formák köszönnek vissza Tóth Benedek munkáiban. A másik kiállító, Nagybata Márta népi iparművész háta mögött több díj is van, mint például 2009-ben a XI. Alföldi Fazekas Triennálé nagydíja. Szegvári születésűként pályafutása Vásárhelyhez kötődik, mert 602. Ipari Szakmunkásképző Intézet porcelánfestő szakát végezte el. Gyakorlati munkahelye az Agyag- és Szilikátipari Szövetkezet lett. Itt sajátította el az írókázás, vésés és festés alapfogásait és szerette meg egy életre a kerámiát.
Még egy hétig látható a kiállítás, egy nagy élmény a szemnek, egy máig ható népművészeti gondolkodásmód, egy terembe összesűrítve.
