A Németh László Városi Könyvtár olvasótermében, a Wass Albert Irodalompártoló Egyesület „Idéző” sorozatában március 8-án délután Pap Károly írót Demeter János református lelkész ajánlotta az érdeklődők figyelmébe.

Az 1897-ben született Pap Károly a XX. század magyar irodalmának egyik legjobb novellistája, a költői magyar próza egyik kiváló mestere volt. Móricz Zsigmond ugyanúgy lelkesedett érte, mint Illyés Gyula. A buchenwaldi haláltáborban halt meg, még csak azt sem tudjuk mikor, valószínűleg 1945 elején, bár a legutolsó hír 1944 októberéből való, egy könyvelési adat, hogy ő a Goethe és Schiller weimari házától, a német humanizmus otthonától alig néhány kilométerre épített földi pokol 72 713-as számú deportáltja.

Németh László írta róla, „Aki egy eszmét kergetve élő indulatok ágyásába gázol s problémának nézi, ami másnak szívügy vagy botránykő: gyűlöletesebb az indulat embere előtt, mint a legféktelenebb ellenség. Pap Károly, mint minden igazi művész, hontalan az érdekek országában. Ez a «Jézus-faragó ember» egymásra lövöldöző lövészárkok közt farigcsálja az ő Jézuskáit. Adják elő egyszer a drámáját s igazán nem tudom: kik fognak jobban prüszkölni, a gyűlölködő keresztények vagy a zsidó képmutatók. Rátermett-e erre a sorsra a nehezen dolgozó, aggályoskodó, nyomorral küzdő író? Nem tudom. De tévednek, akik azt hiszik, hogy a művészt minden csapás acélozza. Van, amelyik agyonüti.”