„Én még akarok élni. Ezer hálával tartozom Istennek és az embereknek" – nyilatkozta 2012-ben egy napilapnak 101 éves születésnapján a vásárhelyi evangélikus lelkész, Hódmezővásárhely pro urbe - díjas díszpolgára.
Hat évtizedet a Márton utcai parókián töltött. Haláláig szeretet és megbecsülés övezte. A hódmezővásárhelyi gyülekezet ma nagyapa korban lévő tagját annak idején az a Takács János lelkész keresztelte – majd később konfirmálta, eskette –, aki lelkészi szolgálata alatt 62 esztendeig volt a hódmezővásárhelyi egyházközség lelkésze. Itt élte le életét, mindenhol gyümölcsözően szolgált, teljes életében Isten embere volt
Harmincéves korában hívták meg Vásárhelyre, mivel a gyülekezet addigi pásztora, Keken András a Deák téri egyházközségbe került.
A bonyhádi születésű Takács János 1934-ben végzett Sopronban. Néhány évig szolgált a Dunántúlon, majd azután került Hódmezővásárhelyre. A gyülekezet gondozása mellett sajtótevékenység, komoly teológiai munkálkodás, könyvek megírása és kiadása is lefoglalta. Közben az időnkénti nehéz anyagi helyzetben még fizikai munka végzése is beletartozott életébe. Napi teendői mellett volt, hogy a Bethlen gimnáziumban helyettesítő tanárként oktatott, Szabó Magdával és Németh Lászlóval egy időben.
Takács János, Hódmezővásárhely önkormányzatától a városért végzett munkájának elismeréseképpen 1997-ben „Pro Urbe” kitüntetést kapott.
2003-ban, 92 éves korában hálaadó istentisztelet keretében búcsúzott el híveitől, akik között 1941 óta szolgált. A visszaemlékezések szerint a gyönyörűen feldíszített templomot zsúfolásig megtöltő gyülekezet köszönte meg János bácsi alázattal, de töretlen hittel végzett szolgálatát, amellyel a hódmezővásárhelyi evangélikusokat élő közösséggé formálta.
