Csak két és fél évig tartott! Bejelentették, hogy beszüntetik a tartós tankönyveket, mégpedig a szülői visszajelzések miatt.
A Vásárhelyi Hírek körkérdése nyomán is kirajzolódik, a város iskoláiba járó gyerekek szülei körében sokaknak valóságos traumát okozott, ha azt látták, hogy az elsős, másodikos csemetéjük valamilyen rajzos formában nyilvánította tetszését valamelyik tankönyvbe. És akkor még a szamárfülekről, a véletlenül keletkező foltokról nem is beszéltünk. Mert hát a „gondatlanságból elkövetett rongálás” kártérítést von maga után. Azt ugyebár meg hogy lehet megértetni egy elsőssel, hogy „kárt okozott” amikor azzal sincs még tisztában miért kell és miből kell fizetni a fagyiért, na és hogy az „nem az övé, ami az övé” miután boldogan birtokba vette az új tankönyveit.
A biztos 4 fal között, az íróasztalukba kapaszkodó döntéshozók mintha meg sem hallották volna az évtizedek óta a hét öt napján katedrán álló pedagógusokat, amikor életszerűtlennek tartva, tiltakoztak a tartós, „sok generációt” kiszolgáló tankönyvek bevezetésének ötlete hallatán. (Itt kell megjegyezni, hogy sok országban létezik ilyen rendszer, csak éppen a 13 - 14 év felett iskolába járóknál.)
Ha megkérdezik a szakértőket, megspórolhatták volna a bukást maguknak, és a milliárdokat a magyar államnak. A kormány 2014-ben még nagy hangon mutatta be a generációknak szánt tartós tankönyveket, most pedig kivezeti őket az első két évfolyamon.
Vagyis elpazarolt az állam újnak számító tankönyvekre 4,6 milliárd forintot. Az sem változtat a dolgon, hogy részben európai uniós támogatás segítségével.
Rétvári Bence államtitkár 2014-ben azt nyomatékosította, hogy a tankönyvek családok generációját szolgálhatják majd ki.
Ez azonban csak két és fél évig tartott, mert Palkovics László államtitkár bejelentette, hogy beszüntetik a tartós tankönyveket, mégpedig a szülői visszajelzések miatt. A probléma az, hogy az 1. és 2. osztályos tanulók esetében nehéz a könyveket "tartós állapotban" megőrizni, a beleírtakat radírozni, majd visszaadni. A kormány ennek nyomán hozta meg döntését, hogy ne terheljék feleslegesen a szülőket - hangzott el.
(Adódik a kérdés: ezek szerint 4-5 évvel ezelőtt a döntéshozók közül senkinek sem volt 6-8 éves gyereke, hogy közvetlen tapasztalatokat szerezzenek?)
Csak azt ne képzelje senki, hogy itt véget ért a „tankönyves kálvária” Ugyanis évek óta folyik a „kísérlet a kísérleti” tankönyvekkel, atlaszokkal, amelyeket évről évre átdolgoznak további pénzekért: évente változó, sokszor erősen vitatható, furcsa, világnézetileg elfogult, tudományosan nem megalapozott ismeretekkel.
Eközben a tanítók, a tanárok is próbálnak lavírozni ezek között a kényszerhelyzetek között.
