Második világháborús puskát, egyenruhát és számos más katonai felszerelést is bemutatnak az Emlékpont rendhagyó történelemóráján január 12-én a hódmezővásárhelyi közgyűjteményben. A magyar 2. hadsereg doni harcairól Triznya Andor katonai hagyományőrző tart előadást kedden délelőtt fél 10-kor.

Mind a történetírásban mind a közbeszédben még mindig számos tévhit tartja magát a Don-kanyarral kapcsolatban. Kétségtelen tény, hogy 1943 januárjában a magyar hadtörténelem legnagyobb, legtöbb áldozatot követelő vereségét szenvedte el a Magyar Királyi Honvédség a keleti-hadszíntéren ‑ katonáink helytállásáról vajmi kevés szó esik ‑, de azt nem lehet állítani, hogy a magyar politikai vezetés szándékosan küldte volna halálba a magyar 2. hadsereget. Ugyanígy nem állja meg a helyét az sem, hogy a 200 ezres sereg megsemmisült Donnál.

A téma avatott szakértői szerint a százhúszezer fős veszteségi adatot úgy kapjuk meg, ha a kb. 20 ezer főnyi hősi halotthoz és a több, mint 40 ezer főnyi sebesülthöz hozzávesszük azt a 80 ezer honvédet és munkaszolgálatost, akiket eltűntként tartanak/tartottak nyilván. E csoportba tartoznak a hadifogságba esettek is, akik számát 26.000 és 87.000 fő között tartják nyilván. (Egy 1944. május 15-i veszteségi lajstromban 1747 fő szerepel, akik bizonyíthatóan hadifogságba estek!)

Sokat és súlyánál fogva jóval többet hangoztatják Jány Gusztáv vezérezredes, hadseregparancsnok 1943. január 24-én kelt hírhedt hadparancsát. Azt viszont alig említik néhányan, hogy Jány később visszavonta korábbi nézeteit, és örök emléket állított a magyar katonáknak áprilisi, utolsó hadseregparancsában.

Triznya Arnold történész középiskolásoknak szóló tanóráján a doni hadműveletekkel és az áttöréssel kapcsolatos legfontosabb tényeket ismerteti, valamint a politikai és a katonai vezetők portréit, életútját vázolja fel. A kedd délelőtti történelemórán résztvevő fiatalok kézbe is vehetik a katonai hagyományőrző által összegyűjtött és kiállított felszereléseket.