„Czakó Gábor gondolatai Jézus szavának szellemében fogantak. Szeretne határozott „igen” lenni az igaz, a jó, a szép és a szent kihívására és egyértelmű „nem” mindarra, ami talmi, értéktelen.”
(Bíró László püspök)
A nyári szünetet követően folytatódik az Emlékpont közéleti beszélgetéssorozata, a Gondolkodó Polgár. Az őszi estek első meghívott vendége Czakó Gábor Kossuth-díjas és József Attila-díjas író, publicista lesz, akivel Szenti Tibor író, néprajzkutató beszélget szeptember 28-án, szerdán 17 órától a hódmezővásárhelyi közgyűjtemény előadótermében.
A magyar szellemi élet jeleseit megszólaltató beszélgetéssorozat szeptemberi meghívottját, a magyar katolikus újságíróképzés megszervezéséért, a televíziós esszé műfajának megteremtéséért, sokoldalú, műfajgazdag irodalmi munkássága elismeréseként idén tavasszal Kossuth-díjjal tüntettek ki.
Czakó Gáborról
Decsen született 1942. szeptember 14-én. Édesapja Czakó Sándor, több ipar mestere, 1943-ban eltűnt a doni ütközetben. Édesanyja Scherer Erzsébet fényképész volt. Egy bátyja van, Sándor, aki újságíró, fotóriporter, több könyv, köztük Cz. G. Eufémia című könyvének fotóillusztrátora.
Általános iskolai tanulmányait szülőfalujában végzi, a szekszárdi Garay János Gimnáziumban érettségizik 1960-ban. Tanulmányait a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán fejezi be 1965-ben.
Több lap szerkesztőségében dolgozik: az Új Tükörnél, (1979–1983 között) a Mozgó Világnál, majd a Négy Évszaknál, később az Olvasó Nép munkatársa. 1989 óta az Igen főszerkesztője. 1992-től a Magyar Szemle társszerkesztője. 1966 óta publikál országos lapokban. Somogyi Tóth Sándor, a Kortárs akkori prózaszerkesztője fedezi fel Postáskisasszony című novella közlésével. Fábián Zoltán az induló Ifjúsági Magazinban jelenteti meg Csomagok című novelláját. Írásművészetének legszembeötlőbb vonása a stílusok tudatos válogatása, ami abból az eltökéltségből ered, hogy mondanivalóit a nekik megfelelő formában jelenítse meg. Vagyis saját stílus helyett a művekét építi. A szerkesztésbeli, nyelvi, ábrázolási különbözőségek ellenére minden munkáját átlengi a humor; hol szelídebben, ironikusabban (Várkonyi Krónika, Luca néni föltámadása) hol vaskos népiességgel (Disznójáték), hol éles szatírába csapva (Eufémia, 77 magyar rémmese, 77 és fél magyar rémmese). Szellemisége egyértelműen katolikusságából ered. Innen a valamennyi műben kimutatható Krisztus-utalás és Nap-pont, amely a belső szerkezetet megadja azáltal, hogy a hősök feléje szeretnének közeledni, vagy éppen még arra nézni is félnek.
A prózai műfajok mindegyikében dolgozik.
Díjak: Arany János-, Babits Mihály-, Sajtótisztesség-, Kortárs-, Kossuth-, József Attila-, Nagy Gáspár-, Prima-, Stephanus-, Székelyföld-díj, Árpád pajzs.
