A cím természetesen 1940-es évekre vonatkozik. Az Emlékpont által kiadott Hombár című periodikában több olyan esetről is olvashatunk, amikor a vendégeknek meggondolatlan kijelentéseik miatt kellett népbíróság elé állniuk.
A 344 oldalas A/4-es formátumú Hombár című periodika, minden szempontból kiemelkedik a Vásárhelyen megjelenő helyi témákkal foglalkozó folyóiratok, alkalmi kiadványok sorából. A legújabb szám tucatnyi színes oldalon mutatja be a Tornyai János Múzeum - nem is egy – szenzációszámba menő régészeti feltárását. Ritkán látható, illetve eddig sehol sem publikált ásatási munkálatok bemutatása mellett, az 1500-as évekből származó, kitűnő állapotba hozott éremkincsek színes fotóit láthatjuk. A néprajzi tanulmányok mellett, Tornyai János és Kiss Lajos levelezésének feldolgozásával valamennyire a festőzseni gondolkodásmódját is megismerjük. A történettudományi rész adja a periodika „savát-borsát”, hiszen a hat publikáció közül három foglalkozik a rendszerváltás előtti időkkel. Ezek egyike, Vincze Gábor tanulmánya dolgozza fel a hódmezővásárhelyi kocsmákban az 1940-es évek második felében működött, jól kiépített besúgóhálózat történetét.
A ma már idősebb vásárhelyi olvasók számára sem ismeretlen helyszíneken rendszeresen jelentették fel például a Kertész-féle kocsma ittas vendégeit, akik alkoholos állapotban a rendszert, a vezetőket szidták vagy éppen Rákosi képét próbálták letépni az italozó faláról.
A susáni Kertész-féle kocsmában például egy kifejezetten jól működő besúgó-hálózat épült ki: a kocsmáros, Kertész Imre a kommunista párt hűséges tagjaként rendszeresen tartott pártgyűléseket a belső teremben és nagy figyelemmel követte ittas vendégei rendszerellenes megnyilatkozásait. A betérők erősen alkoholos állapotban gyakran szidták a népi demokráciát és a kommunista vezetőket.
A tanulmányban a szerző, fellidézi például Szikora István sertéskupec ügyét, aki a kocsmában részegen kijelentette, hogy „nem szereti a kommunistákat és valamennyit akasztva szeretné látni”, majd nyomatékosításként az egyik villanypóznára mutatott. Hiába voltak ellentmondásosak a tanúk terhelő vallomásai (gyakran saját maguknak is ellent mondtak a megkérdezettek), Szikora első fokon 1 év börtönt, 5 év hivatali és jogvesztést kapott, valamit elrendelték vagyona felének elkobzását is.
Egy másik esetben Radics Mihály kulákot állították népbíróság elé, aki szintén ittas állapotban megpróbálta letépni Rákosi portréját a kocsma faláról- a feljelentést követően, még a tárgyalás előtt a budai internálótáborba küldték. A tárgyaláson azonban édesanyja jelent meg helyette, mivel ekkor Radics még az internáló táborban volt, de erről a részletről a népbíróságot nem értesítették.
