Bogárdi Szabó István, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke pénteken reggel és délelőtt úrvacsorával egybekötött istentiszteleten hirdetett igét Budapesten, a Budahegyvidéki Református Templomban.
Az idei karácsony kérdése, hogy találunk-e újszerű választ az ünnepben saját helyzetünkre. A 2015-ös év ugyanis megmutatta, hogy a rutinos válaszok nem működnek - mondta a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke.
Bogárdi Szabó István kiemelte: az elmúlt időszak megmutatta, hogy nem lehet tovább boldogulni azzal a két-három emberöltőben kialakított, nemzedékről-nemzedékre továbbadott magatartásformával, amely szerint "a világ dolgai zajlanak fölöttünk, de mi itt, egy kis, csendes szegleten majd csak elleszünk valahogy". Az új válaszokhoz azonban új emberek kellenek, "új dolgot - ahogyan Szent Ágoston mondta - csak az új ember tud mondani.
"Megváltozott körülöttünk a világ, a körülményeink, az anyagi helyzetünk, a dolgok szerkezete" - sorolta -, de "hiába ülünk egy szobában, a számítógép előtt, hiába vesz körül minket a digitális kultúra, ezektől az ember lényegét tekintve nem változik.
Karácsony szép ajándékától azonban meg lehet változni: a megajándékozott, az Istent kereső, a megtérő ember meg tud változni, és képes megváltoztatni másokat is.
Akiben tehát csak egy kicsi késztetés is van a változásra, az nyisson ajtót Isten szeretetének. De ne csak azért, hogy Isten szeretete "elűzze szívünkből a félelmet", hogy "elhárítsa az üzemzavart", hanem hogy "teljes uralmat vegyen az életünkön". Ez a karácsony nagy kihívása és nagy lehetősége - fogalmazott Bogárdi Szabó István.
A református püspök arra is figyelmeztetett, hogy akinek csak arra kell a szeretet, hogy időről időre elhessegesse kellemetlen érzéseit, szorongásait, az könnyen jár úgy, mint Jézus példázata szerint az a ház, ahonnan kiűztek egy ördögöt, de senki sem költözött a helyére. A tisztátalan lélek pedig látva, hogy fölékesítve és üresen áll a háza, hét társával együtt tért oda vissza.
A református püspök szólt arról, hogy az ember gyakran unalmasnak érzi az örökkévaló dolgokat, és "mindig valami újért epekedik", ugyanakkor, "ha megkérdeznék bárkit, hogy mi történt harminc vagy három éve, esetleg mi volt az, amit öt hete tártak az emberek elé szenzációként", talán senki sem emlékezne. Karácsony örömhíre viszont kétezer éve "érvényesen szól hozzánk".
"Minden nagy ünnepünk, így a karácsony is, ismétlésnek tűnik, de attól egyszeri és páratlan, hogy éppen most és éppen velünk történik. Nincs annál nagyobb jó hír, minthogy egy ilyen szétdúlt, rémülettel teli világban az örökkévalót ünnepelhetjük" - tette hozzá.
