A hódmezővásárhelyi református ótemplom történetéről tartott előadást szerda délután a Tornyai János Múzeumban a közgyűjtemény történésze, Bernátsky Ferenc a múzeum „Kiállítás ÚJ taRtAlommal töltve” című sorozatában.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hódmezővásárhely legrégebbi, ma is álló épületének 1713-ban kezdték el a kivitelezési munkálatait a korábban sárból és fából épített templom helyén.

A történész szólt arról, hogy a török uralom idején a megszállók nem engedélyezték kőépületek emelését, nehogy onnan támadják meg az oszmán hadakat. Az 1700-as évek elején a város két földesura, gróf Schlick Lipót tábornok és gróf Károlyi Sándor is engedélyezte az építkezést, s két év alatt el is készült a templom tornya.

 

Ezt követően hosszabb ideig állt az építkezés: ennek oka egy újabb török elleni hadjárat, illetve a két földesúr között kialakult ellentét volt. Végül 1720-ban folytatódott a templom bővítése, 1723-ra elkészült a főhajó, s a város 407 családja további pénzadományokkal járult hozzá a munkálatokhoz, amelyekhez az egyébként katolikus Károlyi gróf is adományozott kétszáz tallért, sőt 1725-ben óraszerkezetet és csengettyűt is biztosított a város református híveinek – utóbbi adományról kapta nevét a Csengettyű köz.

 

A tizennyolcadik században készült el a templom eredeti faragott és festett faberendezése a papok padjával, a hornyolt képekkel, valamint a szószékkoronával. Utóbbi az ótemplom 2012-es rekonstrukciója előtt Sárospatakon, a reformáció történetét bemutató kiállításban volt látható, s a felújítás során kaphatta vissza a gyülekezet. A szószékkoronát díszítő kompozíció – a két kicsinyét tápláló pelikán – alakjai közül csak az anyamadár volt a sárospataki gyűjteményben. Bernátsky Ferenc elmondta: amikor a Tornyai-múzeum 2012-ben történt felújításakor a látványraktárt alakították ki, a gyűjtemény egyik „játékok” feliratú dobozából nem más került elő, mint a szószékkorona két kis pelikánja. Így ma már mindhárom madár ékesítheti a több mint háromszáz éves szószéket.

 

A Tornyai János Múzeum decemberben megnyílt várostörténeti állandó kiállításán látható az ótemplom építésének háromdimenziós virtuális modellje, valamint a templom egykori, villámcsapás során megsérült csúcsdísze és az egyházi épület köré épített védfal nyugati kapujának záróköve is.