Nógrádi Gábor és fia, Nógrádi Gergely, tartott író - olvasó találkozót október 26-án Hódmezővásárhelyen az Eötvös József középiskolában. A terem zsufolásig megtelt fiatalokkal. A középpontban A pénz nem a fákon nő című, fiataloknak szóló mű volt, a gazdaság és az irodalom kapcsolatát feszegetve.
Az ismert író, lapuknak nem csupán a találkozókról mesélt, hanem arról is, hogyan fér meg együtt a forgatókönyv - és a regényírás.
"A tehetség milyen fontos az életben. Nagyon könnyű megszerezni, és elveszíteni."
Nógrádi Gábor: Az írás egy mesterség. Aki megtanulta ezt, az valójában tud hangjátékot is írni, vagy ha nagyon akar, még színdarabot is. Nyilvánvaló, hogy tud regényt is írni, mind felnőtteknek, mind gyerekeknek. Nem volt számomra nagy különbség. Ami az én dolgomat megkönnyítette, hogy nagyon szeretem a filmeket, az első művem 15 éves koromban egy filmnovella volt. Ez indított el az úton, és hát az igazat megvallva, a mi korosztályunk, a film szerelmese. Örülök, hogy ilyen adottságaim vannak. Nyilvánvalóan, a regények is izgalmasabbak lehetnek, ha az ember ismeri a filmes vágásokat, vagy a filmes a drámai fordulatokat. A regényeimet általában úgy írom, hogy talán egyszer film lesz belőlük, már ha Magyarországon lesz pénz filmre.
Vásárhelyi Hírek: Ezek szerint a forgatókönyvírás volt a kezdet, de hogyan tért át a fiataloknak szóló regényekre?
N.G: A novelláim és a verseim felnőtteknek szólnak. 1976 táján a Móra Könyvkiadó kért fel, hogy írjak egy regényt gyerekeknek. A regényírás mindig egy nagy próbálkozás volt számomra, bár úgy vagyok vele, hogy amit elkezd az ember azt általában be is fejezi. Fogalmam sem volt, hogy én ilyet is tudok, de végül kiderült, hogy elég jó kis regény lett a Gyerekrablás a palánk utcából című könyvemből, amiből később, Koltai Róbert főszereplésével film is készült.
VH: Az alkotás mellett folyamatos író – olvasó találkozókon is részt vesz. Miket hall az olvasótáborától?
NG: Sok olyan emberrel találkozom, aki nem is az én könyveimet olvassa, velük inkább arról beszélgetek, hogy a tehetség milyen fontos az életben. Nagyon könnyű megszerezni, és elveszíteni. Beszélünk arról is, hogyan lesz valakiből író, hogyan lesznek a könyvekből filmek, vagy arról, hogyan készül el egy forgatókönyv. De például a fiammal, Gergellyel, - aki most is itt van, és mindig elkísér - közösen csináltuk meg a klasszikusok újramesélését. Ő írta át, Jókai, Gárdonyi és Mikszáth olyan regényeit, amit manapság sajnos már nagyon kevesen ismernek és olvasnak. Úgy érzem, hogy a hat év alatt eltelt 700 találkozón, amin voltunk, sikerült megtalálnom a közös hangot a gyerekekkel, mert szeretem őket, és úgy érzem, mindig kedvet csinálok az olvasáshoz.
VH: Úgy tudom, idén tart utoljára író-olvasó találkozókat. Miért döntött úgy, hogy befejezi?
NG: Úgy gondolom, ennyi elég volt. Átadom a stafétabotot Gergelynek, illetve a kisebbik fiamnak, Bencének, aki szintén könyveket ír. Én pedig megmaradok az írásnál. Nagyon fárasztó a napi 2-3 találkozó és a vele járó több száz kilométeres utazás.
VH: A fiai hogyan kezdtek el írni?
NG: Igazából nem írónak szántam őket, bár tanítgattam nekik az írást. Azt gondoltam, hogy bármilyen szakmába is kerülnek, az csak jól jön, ha tudnak írni egy cikket az internetre, vagy akár egy újságnak. Sokkal jobb helyzetbe kerülnek, hogy ki tudják fejezni magukat írásban, hiszen a mai világban saját magunk kifejezése írásban, szóban és gesztikulálásban nagyon fontos. Ha valaki az iskolában nem tanulja meg, akkor meg kell tanulni otthon!
Kapcsolódó cikkünk:
