A parlament 2000-ben hozott határozata óta április 16-án emlékezünk meg a holokauszt magyarországi áldozatairól, e napon kezdődött meg ugyanis 1944-ben a magyar zsidók gettóba kényszerítése. A hódmezővásárhelyi Emlékpont a Magyar Tragédia 1944 Kiállítóhelyen minden évben e napon emlékezik a Soá áldozataira.
A korábbi években a két világháború közötti zsidó életformáról szóló előadásokat és a témában meghirdetett tanulmányi versenyt is szervezett az intézmény – mondta köszöntőjében Miklós Péter, az Emlékpont vezetője.
Az idei emléknapon az emlékezés és az emlékművek kapcsolatáról is szólt Cserjés Katalin, a Szegedi Tudományegyetem Magyar Irodalmi Tanszéke egyetemi docensének előadása, amelyet a Bethlen Gábor Református Gimnázium tizedikes diákjai hallgattak meg.
– Jelek tömegei vesznek körül bennünket, amelyekből kiindulva az alapos szemlélő új világokat ismerhet meg – fogalmazta meg az előadó. Mint mondta, a nagy formátumban, pátosszal megalkotott emlékművek mellett egy-egy fotó, vagy installáció is képes felidézni a vészkorszak világát. A sínek és a szögesdrót mellett három unokájával csomagokkal haladó nagymama fényképe, Radnóti Miklós Erőltetett menet című költeményének kanyargós utat mintázó versképe, vagy a fővárosi Duna-parton bronzból megmintázott cipők sora mind a holokauszt borzalmaira emlékeztetnek.
Cserjés Katalin hozzátette: a Magyar Tragédia 1944 Kiállítóhelyen is vannak olyan jelek, amelyek magukon túlmutatva segítenek a megértésben, így a zsinagóga mellett kialakított bibliai kert, amelyben a Szentírás növényei közül található meg jónéhány.
Az előadás a zsinagóga udvarán, Rományi László belső építész és Nagy Attila szobrászművész Emlékezés – emlékeztetés című alkotásánál ért véget, ahol a művészek által alkalmazott jelekre – a vasúti talpfákra utaló formákra, a közöttük lévő kövekre és a fekete márványon megjelenő szögesdrótra – hívta fel a tanulók figyelmét Cserjés. A tanóra végén a gimnazisták az emlékművön helyezték el az emlékezés köveit és mécseseit.
