A Hősök Napjához közeledve, május 27-én nyitotta meg Grezsa István miniszteri biztos a 85 ezer osztrák és magyar hadifogoly száz évvel ezelőtti halálmarsát bemutató kiállítást az Emlékpontban, amelyet beszélgetés követett a kiállítás létrehozóival.
Az Első Világháború, amelyet a régiek a nagy háborúként emlegettek, nemcsak Hódmezővásárhelyt, hanem az egész országot is kivéreztette, mondta Grezsa István. Hozzátette, minden magyar katonasírt rendbe kell hozni, bárhol is nyugodjanak a hősök a világban.
A megnyitón megjelenteket üdvözölve Miklós Péter, az Emlékpont igazgatója emlékeztetett: a tavalyi, Fronthétköznapok címet viselő kiállítás a háború mindennapjait tárta a szemlélők elé, addig a mostani tárlat a katonák szenvedését mutatja be abban a városban és régióban, amely lélekszámának arányához képest jóval több katona életével járult a világégés véráldozataihoz.
A kiállítás megnyitóját követően az Emlékpont konferenciatermében a kiállítást létrehozó Margittai Gáborral, valamint alkotótársával, Major Anitával beszélgetett az Emlékpont történésze, Nagy Gyöngyi. Az alkotók elmondták: politikai és történelmi pletykákra fogékony érdeklődésük terébe véletlenül került egy szicíliai utazás során az osztrák és magyar katonák története. Többször visszautazva a szigetre, s számos országban levéltári kutatásokat folytatva tárták fel a háború első szakaszában fogságba esett, a korábban a monarchia seregében szolgált nyolcvanötezer hadifogoly története, akiket a Balkán kétezer magas hegyei között, erőltetett menetben hajtottak Valona kikötőjéig, ahová végül mindössze huszonnégyezren érkezhettek meg.
A foglyok létszáma a szigeten – a mostoha körülmények, az elégtelen ellátás és a köztük kitört kolerajárvány következtében – rövidesen tizenhatezerre csökkent. Az egykori börtönszigeten eltöltött évek után az itáliai haderő talált rá a katonákra, akiknek egy részére aknamentesítés, vagy az Idegenlégió várt. Mindössze hat-hétezren térhettek haza. Túlélési esélyüket meghatározta nemzetiségi hovatartozásuk is.
Margittai Gábor előadásában rámutatott: a monarchia hadereje nem vette komolyan a szerbiai katonai erőket, nem volt képes béke üzemmódból hadi üzemmódra kapcsolni és a fényes báltermek csinos katonatisztjeinek tudása kevésnek bizonyult a partizánharcot alkalmazó szerbekkel szemben.
A kiállítás létrehozója beszámolt arról is, hogy a különböző országok történészeivel beszélgetve, míg többen a saját országuk mundérjának becsületét védve a hagyományos álláspontokat képviselték, addig egyes fiatalabb kutatók a tényeknek és a dokumentumoknak megfelelően értékelik a történelmi eseményeket .
