A megalakulásának jövőre negyedszázados jubileumát ünneplő Németh László Társaság, a nagy író leánya, Németh Ágnes kezdeményezésére áthelyezi székhelyét Hódmezővásárhelyre, a Németh László Gimnáziumba. Ennek határozathozatalára is április 15-én, az író születésének 110. évfordulójára rendezett emléknapon kerül sor.

Az emléknap délelőtt a Városháza dísztermében tudományos tanácskozással és irodalmi műsorral kezdődik. 15 órától az Emlékpont Múzeum előadótermében irodalmi műsorral idézik fel a nevét viselő iskola diákjai az író vásárhelyi éveit. Az Árva László iskolaigazgató által összeállított műsorban részletek hangzanak el a híres író műveiből, levelezéséből.

Németh László Nagybányán született regény- és drámaíró, tizenöt nyelven tájékozódó esszéíró és műfordító, a magyar népi írói mozgalom eszmeteremtő és mintaadó személyisége. Először 1940-ben járt vendégként – Móricz Zsigmonddal együtt – Hódmezővásárhelyen. Különösen nagy hatást tett rá a „vásárhelyi példa”: a Tanyai Tanulók Otthonának megismerése. 1945-ben a helyi református egyházközség óraadó tanárnak hívta meg az akkor megélhetés nélkül álló országos hírű írót. 1945 és 1948 között a leány- és a fiúgimnázium a kísérletező pedagógust ébreszti fel benne, de több nagy művének is ez a város volt a bölcsője. Arról az időszakról azt mondta: „Amikor tanítottam, akkor voltam életemben a legboldogabb”

Itt fogalmazta újra Mathiász-panzió című drámáját, itt fejezte be az Iszonyt, ennek a városnak az alakjairól írta az Égető Esztert, itt születtek legjobb történelmi drámái. Vásárhelyi évei alatt aktívan részt vett a város kulturális életében, a Tornyai Társaság munkájában, dolgozott a helyi irodalmi folyóiratokban: a Puszták Népének többek közt a Pusztuló magyarok című vígjátékát, a Délszigetnek Erzsébet-nap című drámáját adta. 1949-1954 között még mindig hónapokat töltött Hódmezővásárhelyen és késő öregkoráig honvágya volt a tanítás, a nyugalmat, menedéket adó város után. Kossuth-díjának összegét 1957-ben a Bethlen Gimnáziumnak adományozta könyvtárfejlesztésre.