Az ismert modell szívesen fest. Konvenciók nélküli saját világát fogalmazza képekbe. Bánki Dorottyának (26) ez a harmadik kiállítása. Előző kettő Budapesten volt, 2010 nyarán, majd októberben az Art Galleryben. Mindkét alkalommal az Összetört szívek korszak képeit láthattuk.
A képen Bánki Dorottya a kiállítás megnyitóján
December 14-én, az Algyői Faluház galériájában egy teljesen új korszak képeit állította ki, átsugárzik rajtuk az öröm és szabadságérzet. Meghatározása szerint ez a ’Sziwárwány’ korszak.
Nem véletlen, hogy nem az építészmérnökök táborát erősíti, hiszen mindenféle vázlat és felrajzolás nélkül dolgozik. Fejben látja, amit alkotni szeretne. Miután tervezés nélkül vág bele a munkáiba, a hibázási és változtatási lehetőségek sokkal nagyobbak, így még az is előfordulhat vele, hogy megáll, hátrébb lép és felteszi a kérdést: „Mi lesz ebből?” Majd rögtön válaszol is magának: „Ki tudja, bármi lehet!” Bár a vázlatok elmaradnak, a kép címét mindig tudja előre és ehhez is igazítja a vonalakat. De persze munka közben minden változhat: Dorottya hangulatától függ.
Az utóbbi időszakban színkavalkádok adják a festményei alapját és ezekre csak később kerülnek fel a fő motívumok. Szerteágazó személyiségéből adódóan imádja az össze nem illő, már-már érdekes színtalálkozásokat és vonzódik a neon és a vibráló színkomponensekhez. A képek mindig az adott lelkiállapotát tükrözik és ha valaki nem is ismeri Bánki Dorottyát, a festmények alapján ízelítőt kaphat abból, hogy mi is zajlik körülötte és benne. Mivel saját maga az ihlet, így leggyakrabban fejből fest; a képről való alkotást nem preferálja. A végeredménynél pedig egyetlenegy ember véleményére ad csak igazán, aki nem más, mint önmaga!
Bánki Dorottya úgy véli, aki egy kicsit is nyitott a világ felé, az teljes mértékben tisztában van azzal, hogy igazán nagyot alkotni csak józanul lehet, melyben maximálisan letisztult és őszinte érzelmek jelennek meg. Na és persze mi más szól festés közben, mint a reggae zene?
Mint sok képén megfigyelhetjük a fő szimbólumok táborát a halak, a madarak és a gombák alkotják, nem véletlen, hiszen ezek Dorottya kedvenc témái. (Nem mellesleg a madarak és halak nála a szabadságot szimbolizálják.) A halakat tengerparti búvárkodásokhoz köti, amikor beleszeretett az egzotikus halakba. Amikor a madár motívumait említjük, nevetve mesélte, hogy sokan hasonlítják őt is egy madárkához, ami szerinte igaz is, hiszen „szeret szabadon szárnyalni”, ki nem állhatja a korlátokat és szabályokat maga körül.
