A közeljövő terveinek ismertében szinte biztos, hogy a hódmezővásárhelyiek is hamarosan élvezhetik az országos sikerű Bon Bon Matiné élő műsorát, illetve a Szegedi Szimfonikus Zenekar koncertjét. Ebben pedig biztos partner lesz a Vásárhelyi Hírek, hiszen mindkét produkció egy személyhez, Lukácsházi Győző nevéhez fűződik, akit a Vásárhelyi Hírek főszerkesztőjével 15 év közös munkahely és személyes barátság köt össze.
„Kevés csodálatosabb dolog van az életben, mint amikor megszólal egy szimfonikus zenekar. A legszebb talán az benne, hogy emberek szólaltatják meg, ember által kigondolt harmóniákkal, ember által készített hangszerekkel és azzal a lelki és fizikai adottsággal, amivel csak az ember rendelkezik.” vallja Lukácsházi Győző, a Szegedi Szimfonikus Zenekar frissen választott igazgatója.
VH: Több évtizedes rádiózás és a hazai zenei élet markáns személyiségeként, mi motiválta hogy pályázzon a nagy múltú szegedi zenekar vezetői posztjára?
Lukácsházi Győző: Elsősorban azért, mert mindig voltak és lesznek is terveim. Mert szeretem a művészetet és tisztában vagyok azzal, hogy nélküle nincs értelmes élet. Mert képesnek tartom magam arra, hogy amit jónak tartok, arról meggyőzzek másokat is. Mert magam is zenész vagyok, aki sok évet ült különböző zenekarokban hangszeres művészként és már akkor is érdekelt, hogyan lehetne egy zenei közösség jobban szervezett, szórakoztatóbb, professzionálisabb, ismertebb.
VH: Apropó zenei pályafutás! Tubaművészként a Magyar Rádió zenekarában, az Operaház zenekarában játszott, volt egy nagy sikerű Budapest Ragtime Band, Bon Bon Matiné sorozat, több évtizede a Magyar Rádió szerkesztője, műsorvezetője. A Bartók Rádióban vezette a Muzsikáló reggelt, a Tóbiás matinét, a Partitúra című sorozatokat. Ezek mellett, vagy akár úgy is nézhetjük ezek mellett, a Szegedi Szimfonikus Zenekar…!
L. Gy.: Ha kiszámolom, hogy eddigi életemben hány esztendő telt el valamely zenekar vagy együttes vezetésével, akkor – magam is meglepődöm –, de 27 esztendő jön ki. Terveztem programot, készítettem költségvetést, PR-tervet, egyeztettem munka- és zenésztársaimmal, vezettem műsort itthon és külföldön, utaztam többszázezer kilométert és soha nem éreztem úgy, hogy fölösleges lenne az, amit csinálok. Ma is képesnek tartom magam arra, hogy olyan légkört teremtsek egy zenekaron belül, ahol örömmel töltik el a művészek a próbák és az előadások olykor fárasztó óráit. Ha ez sikerül, annak legnagyobb haszonélvezője a közönség.
A Szegedi Szimfonikus Zenekar kiváló lehetőségekkel bír: fantasztikus szellemi háttér, nagy hagyományok, stabil koncepció, nagyszerű művészek, elismert és méltányolt vezetők és egy minden igényt kielégítő város, amely újabb és újabb lehetőségeket kínál a művészeknek és a művészetnek. Persze nincs az a jó, amiből ne lehetne még jobbat kihozni, nincs az a jól bevált formula, amit ne lehetne jó ötletekkel még érdekesebbé csiszolni.
VH.: Tehát ha jól értelmezzük, a sokféle tevékenység mellett, buzog a tettvágy?
L. Gy.: A szegedi zenekar mellett nem szakadnék ki abból a szakmai hálóból, melynek jelenleg tagja vagyok. Így szándékaim szerint azt a legmagasabb szinten, a lehető legtöbb időben tudnám a Zenekar és Szeged érdekeinek szolgálatába állítani.
VH.: Öt esztendőre választották, milyen koncepcióval indul neki?
L. Gy.: Az öt esztendő, amely egy megválasztott igazgatónak rendelkezésére áll, sok mindenre lehet elegendő. A zenekar alaptevékenységének zökkenőmentes folytatása és a törzsközönség magas szintű kiszolgálása mellett, legfontosabb tennivalómnak a jövő klasszikus zenét hallgató közönségének elérését és megsokszorozását tartom. A tapasztalatom ugyanis az, hogy egyre nő a koncertlátogató közönség átlagéletkora, noha a 4-5 éves korban klasszikus zenei élményt szerzett gyerekek később könnyebben válnak koncertlátogató felnőtté. Eme korosztály mellett azonban nem szeretnék megfeledkezni azokról sem, akiket korábban nem üdvözölhettünk a zenekar koncertjein. Úgy vélem, utánuk kell menni a város tereire, a plázákba és olyan egyéb helyekre is, ahol eddig szokatlannak tarthatták a klasszikus zene képviselőinek megjelenését.
Többek között szeretném a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán tanuló tehetséges fiatalok színpadi megjelenését is erősíteni. Ugyanilyen fontos, hogy a zenekar stabil művészeti vezetéssel, gazdag és sokoldalú művészeti arculattal, bevált és ennélfogva megbízható műsorpolitikával bír. A munkájához szükséges, a közszolgáltatási szerződésben foglalt biztosítékokkal rendelkezik. Hasonlóan fontos, hogy bírja Szeged város bizalmát, a működéséhez szükséges fenntartói támogatást stabilan és hiány nélkül megkapja. Röviden, minden feltétel adott, hogy ez a nagy hagyományokkal rendelkező, kiváló erőkből álló együttes, képes a legmagasabb művészi szinten ellátni feladatát, az igazgatói periódusom második felében pedig már kinyilvánítottan és egyértelműen a legkiválóbb magyarországi zenekarok csoportjába tartozhasson az együttes.
A Szegedi Szimfonikus Zenekar, a Dél-Alföld legjelentősebb zeneművészeti együttesének története a 18. századra nyúlik vissza. Mai értelemben vett szimfonikus zenekarként a 19. század végétől működik több-kevesebb megszakítással, változó szervezeti keretek között és elnevezésekkel. Az együttest a legendás karmester és zeneszerző, Vaszy Viktor 1969-ben szervezte önálló intézménnyé. Az elmúlt évtizedekben Pál Tamás, Oberfrank Géza, valamint Acél Ervin állt a zenekar élén, majd Gyüdi Sándor, illetve Baross Gábor vezette az együttest.
A csaknem százfős társulat tagjai a szimfonikus hangversenyek, kamarazenei és matinékoncertek mellett a Szegedi Nemzeti Színház operaelőadásain is fellépnek. Az együttes a hagyományos komolyzenei műfajok mellett könnyűzenei darabokat, operettet, musicalt is játszik a színházi évad csaknem száz előadásán, valamint a Szegedi Szabadtéri Játékokon.
