Létezik-e esélyegyenlőség ma? Erről a kérdésről vitáztak a városi Disputa vetélkedő résztvevői a Bethlen Gábor Református Gimnázium Szathmáry Kollégiumában. A középiskolások igyekeztek minél hitelesebben előadni érveiket, vagy épp ellenérveiket az esélyegyenlőség kapcsán.
Valóságos vitafórummá vált egy délután erejéig a Bethlen Gábor Református Gimnázium Szathmáry Kollégiuma. A Disputa vetélkedőn, amelyet az Ökopolisz alapítvány szervezett meg, a zsűri és a pedagógusok arra voltak kíváncsiak, mit gondol a mai 14 -17 éves fiatalság az esélyegyenlőségről, hogyan látják ezt a 21. században?
Az idei évben a Bethlen Gimnázium is az integrált intézmények sorába lépett, ezért fogant meg a gondolat a kollégium nevelőpedagógusában, Ceglédi Annában, hogy rendezzenek egy vitanapot, hogy a pedagógusok szembesülhessenek azzal, hogyan gondolkodik valójában a mai fiatalság az esélyegyenlőségről, hogyan észlelik ezt környezetükben és hogyan lehet megvalósítani a mai társadalomban.
Az összes vásárhelyi középiskola benevezett a december 19-én rendezett Disputa vetélkedőre és komoly viták alakultak ki a különböző nézeteket valló csapatok között. A 27 diák nem csupán szónoklatokat tartott az esélyegyenlőség mellett „kampányolva”, hanem egymás érveit is megcáfolták, sőt furfangos és olykor szövevényes kérdéscsokrokkal is bombázták az ellenfelet.
Ceglédi Anna fejlesztő pedagógus, kollégiumi nevelőtanár volt az ötletgazdája a versenynek. Saját bevallása szerint, kollégiumi munkája mutatott rá arra igazán, hogy a gyerekeknek igen komoly és széleskörű véleményük van az esélyegyenlőségről, az integrációról.
„Nevelőtanári munkámnak köszönhetem, hogy több éjszakán át beszélgethettem, vitatkozhattam a kollégium lakóival erről a témáról. A város integrációs programja tulajdonképpen róluk és nekik szól, ezért is kell őket meghallgatnunk és teret engednünk a véleményeiknek. Az előzetes tapasztalatom az, hogy a 14-17 év közötti középiskolások igenis hisznek az esélyegyenlőségben. Ez helyes gondolkodásmód, de nevelőként rengeteg szorongást is látok bennük, mégpedig azzal kapcsolatban, hogy milyen pályát válasszanak, vagy azon gondolkodnak lesz – e vajon munkájuk felnőttként. A kollégiumban nagyon sok hátrányos helyzetű fiatal van, akik már most is dolgoznak az iskola mellett és minden nap látom, hogy teljesen más problémákkal küzdenek mint a tíz évvel ezelőtt.
A vetélkedőn valóban teret kaptak a vélemények. Volt, aki lelkesen, vagy épp indulatoktól vezérelve képviselte álláspontját, volt, aki szerényebben mondta el gondolatait. A vetélkedő fontos része volt az is, hogy ne csupán elmondják a versenyzők a megtanult szövegeket, hanem hitelesen továbbítsák csapatuk nézeteit az ellenfél, a közönség és a zsűri tagjai felé. Több részvevő könnyűszerrel vette az akadályt, igaz a hiteles előadásmód, itt-ott még egy kis csiszolásra szorult volna.
A zsűri elnöke Balázs József, az Önkormányzat Oktatási csoportjának vezetője volt, a zsűri tagjai pedig Csonka Adrienn, Kovács Ágnes és Lantos Etelka volt.
A zsűri több szempont alapján bírálta el a csapattagok szónoklatait és az egymásnak feltett, vitát generáló kérdéseket. Pontozták a szónoki beszédek felépítését, az érveléstechnikát, a vitakultúrát egyénekre szabva is, valamit egy közös értékelést is kaptak a háromfős csapatok.
A legjobban a Németh László Gimnázium csapata teljesített, ők „vitázták” fel magukat az első helyre, míg a dobogó második és harmadik fokát a Bethlen Gábor Református Gimnázium két csapata foglalhatta el.
