A totalitárius rendszerek legismertebb ábrázolója, George Orwell 1984-e előtt negyedszázaddal egy jégtörőhajó-mérnökből lett orosz dráma- és regényíró megalkotta az antiutópia műfajának alapművét, a sztálini szovjet valóság előképét.
Jevgenyij Zamjatyin: Mi című regényén keresztül irodalomtörténeti kalandozásra várja az Emlékpont az érdeklődőket március 26-án, hétfő délután 5 órakor a közgyűjteményben, ahol dr. Bagi Ibolya, a Szegedi Tudományegyetem Orosz Filológiai Tanszék tanszékvezető egyetemi docense mutatja be a 20. századi orosz kultúra utópisztikus és antiutópisztikus alkotásait.
A 19 század végére Oroszországban olyan, a gazdasági változásokból adódó társadalmi különbségek alakultak ki, amelyek új megoldások keresésére kezdték ösztönözni az értelmiséget. Az 1905-ös forradalmi eseményeket követő modernizálódó, fejlődő világban a cári, feudális rendszer bebetonozottsága szélsőséges gondolatokat és eszméket szült. Az orosz gondolkodók sorra álltak elő „világmegváltó” törekvéseikkel, melyek közül egy véres valósággá vált a bolsevizmus-kommunizmus képében. E két hatás közvetlen tapasztalatot szolgáltatott az orosz íróknak, melynek „köszönhetően” számos, világirodalmi értéket képviselő utópisztikus és antiutópisztikus mű születtet. Ezek origója Jevgenyij Zamjatyin: Mi című regénye.
Ki is volt Jevgenyij Zamjatyin és miért hall(hatt)unk róla oly keveset?
Akárcsak művében, az ő sorsa is „előre elrendeltetett”. ’Mi’ című regényét 1921-ben fejezte be, amelynek első kiadása a – szovjet cenzúra miatt – csak a húszas évek közepén jelenhetett meg Angliában, az „anyaországi” kiadás viszont hatvanhét évet váratott magára. Akkorra a mérnök-író már fél évszázada halott, a sztálini „gondolatrendőrség” írásait tiltólistára teszi, majd a harmincas évek elején neves írótársa, Maxim Gorkij pártfogása menti meg a letartóztatástól. Végül emigrációba kényszerült. Mindez az 1884-ben szültetett Zamjatyinnak nem volt új keletű dolog, hiszen a szentpétervári műszaki főiskolán hajóépítő mérnöknek tanult fiatalembert már 1905-ben száműzik –börtönbüntetése után –, majd az illegális és féllegális pétervári tartózkodásait követően Angliába megy dolgozni. Közben a fiatal műszaki értelmiségi szakmai cikkei mellett elbeszéléseket is ír, melyek közül nem egy „kiveri a biztosítékot” a cenzúránál. Hajóépítőként Angliában dolgozik 1916–17-ben, de a forradalom hírére hazasiet. A hatalommal állandó összetűzésben áll: írásainak külföldi megjelentetése alapot nyújtott az ellene indított támadássorozatnak. Ezek hatására remekműbe öntötte azt, ami később a vörös diktatúra idején bekövetkezett. Bár művei és munkássága Magyarországon is csupán a rendszerváltás idején váltak ismert(ebb)é, hatása óriási. Ott van Huxley tíz évvel, Orwell negyedszázaddal később született, világhírű művében a Szép új világban és az 1984-ben.
Mi is van a Mi-ben?
Adott egy óriási falanszter, egy több milliós, a külvilágtól teljesen elszigetelt metropolisz, élén a Jótevővel. E „idilli” környezetben él (helyesebben napi rutin szerint vegetál) a regény főhőse, D-503, a filozofikus vénával megáldott mérnök, matematikus, aki pusztán egy szám a rendszerben. A városállam totális ellenőrzés alatt áll: felülről irányított „számtömegek”, szabályozott gondolatok, oktató-nevelő propaganda gépezet, nagyszabású állami ünnepek és nyilvános kivégzések. Azonban egy érzelmi túltöltés mindent kimozdít a megszokott és engedélyezett kerékvágásból: megjelenik a Nő, aki nem csak vonzó és intelligens, de még felforgató gondolatai is vannak…
Hogy a szexualitás milyen szinten van benne a rendszerben és hogy ez miként működött a Szovjetunióban, azt is megtudhatják azok, akik elmennek hétfő délután 5 órakor az Emlékpontba.
Az est meghívott szakértőjével, Dr. Bagi Ibolya irodalomtörténésszel Szabóné Sass Szilvia, a közgyűjtemény történész-muzeológusa beszélget.
