„Elszállt már a bánat, S minden, mi eddig fájt. Induljunk el kéz a kézben, menjünk hát a szivárványon át.” Aranyossy Napok, ismét a megértés jegyében.
Tanulásban akadályozott, közepesen értelmi fogyatékos és egészséges társaiknak fog felcsendülni az Óz a csodák csodája felejthetetlen melódiája március 29-én, az Aranyossy Napok megnyitóján, jelezve a szeretet, a barátság és persze az esélyegyenlőség fontosságát, mondta a Vásárhelyi Híreknek nyilatkozva István Attila az iskola pedagógusa, szervező. Idén már hetedik alkalommal rendezik meg a programsorozatot, amelynek megnyitója az elmúlt évekhez képest rendhagyó lesz, mert ezúttal nem magyarul, hanem a világ sok nyelvén, ám mégis jól érthetően próbálják meg ábrázolni az érzéseket. Mint István Attila mondta, nemcsak az Óz híres betétdala, hanem Edith Piaf barátságról szóló dala, amelyre pantomimmel készülő diákok, vagy éppen a görög szirtaki, amit egymással összekapaszkodva táncolnak majd, mind –mind az összetartozást szimbolizálja. Az esélyegyenlőség fontosságát hangsúlyozza, hogy a megnyitóra tanulók jönnek a Bethlen Gábor Református Gimnáziumból, továbbá szegedi és kecskeméti iskolákból.
Az Aranyossy Ágoston Óvoda, Általános Iskola, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény és Nevelési Tanácsadó a megnyitót követő napokban többek között nyílt tanítási órákkal, kihelyezett foglalkozásokkal várja a szakmai érdeklődőket, a gyerekeknek pedig a tűzoltók és a rendőrség tart majd bemutatót, de lesz kisállatkiállítás és álltasimogató is. Április elsején délután a Padlás című musicalt adják elő az iskola színjátszói, majd rongyosbál zárja az iskola tradicionális programsorozatát.
Az Erdélyből áttelepült Aranyossy Ágoston az orosz hadifogságból visszatérve kezdte szervezni azt a gyógypedagógiai iskolát, amely ma a nevét viseli. 1947. szeptemberében kezdte szervezni a mai intézmény elődjét, és októberben két osztállyal, Aranyossy Ágostonné és Bordás Jánosné tanítónő irányításával indult meg a tanítás. Állandó székhelye, központja 1948-tól lett az iskolának, és 2007-ig működhetett a Nagy Sándor utca 9. alatt. Akkor jobb körülmények közé, a Szék utcába költözhettek, és ott foglalkoznak sajátos nevelési igényű gyerekkel, illetve szakszolgálati feladatokkal, nevelési tanácsadással.
1973-ban hunyt el. Négyen voltak testvérek, bátyja, Szilárd 2005-ben elhunyt, Ildikó Vásárhelyen maradt, Emőke folytatva a családi hagyományokat gyógypedagógusként dolgozott Budapesten. A család nagy része minden évben eljön az iskolaalapító emlékére rendezett programsorozatra.
