
Kodolányi János így jellemezte az írónőt az ötvenes évek elején, az Ünnepi férfiú című Szent László regény megjelenésekor: „Több mint erdélyi, több mint magyar, több mint református, több mint asszony, mint anya és feleség. A teljes ember jelent meg, és ezt a teljes emberséget kell megtartania, fejlesztenie.”
A színésznőként debütáló Ignácz Rózsa erdélyi rokonai, barátai biztatására kezdett írni. Leghíresebb regényei: Született Moldovában, Anyanyelve magyar, Rézpénz, Urak és úrfiak, Róza leányasszony, Keleti magyarok nyomában, Papírmalom, Ikerpályáimon, Torockói gyász egy új valóságirodalom kezdeteit jelzik a XX. századi magyar irodalomban.
Az 1925-ben Kovásznán született írónő mindkét ágon régi erdélyi családból származik. Édesapja kovásznai majd fogarasi református lelkész, az enyedi kollégium egykori szolgadiákja.
Az édesapa Enyeden ismeri meg későbbi feleségét, az írónő édesanyját, Makkai Domokos történelemprofesszor leányát, Makkai Sándor író, református püspök nővérét.
Nagybátyja sepsiszentgyörgyi diákkorában több vakációját töltötte Kovásznán az Ignácz családnál. Nem sokkal püspökké jelölése előtt, 1926-ban jelent meg az Ördögszekér című híres regénye, amely nagy meglepetést okozott egyházi körökben: a püspökségre pályázó ellenfelekből Erdély-szerte erős felháborodást váltott ki. Szerintük Makkai egy leendő „püspökhöz nem méltó” témát írt meg: egy erkölcstelen testvérszerelem történetét.
Egy rágalmazó újságcikkre írta válaszul a Brassói Lapok 1926. április 15-i számában az írót védelmébe vevő cikket, Ignácz Rózsa, a fogarasi hetedikes kislány „Egy magyar diáklány” álnéven.
A cikket Makkai Sándor, Erdély megválasztott püspöke soha sem emlegette, de attól kezdve írópalántaként kezelte gimnazista unokahúgát. Megjelent munkái mindegyikéből dedikált neki egy példányt.
Ignácz Rózsa gyakran megfordult anyai ősei városában, Enyeden és a festői Torockón. Itt szerzett élményei hatására írja meg a Torockói gyász-t (1958). E regény a torockói bányászok 1700-as évek eleji felkeléséről szól. A regényt Makkai Ádám, a Chicagóban élő híres nyelvész és költő, az írónő fia „56 allegóriájá”-nak nevezi.
Már biztos, hogy nem leszek „élő klasszikus". És kívánnám leendő kisdiákok tananyagát csökkentő jóindulatból, hogy ne legyek majdan sem „érettségi tétel" ― írta Ignácz Rózsa önéletrajzában mintegy végrendelkezve, halála előtt négy esztendővel.
Életének delén, egy meredeken felfelé ívelő, ígéretes pályán Ignácz Rózsa ellenszegült annak, hogy az 1956-os eseményekről mint ellenforradalomról beszéljen és írjon a hatalom elvárásai szerint.
Ignácz Rózsa 1979. szeptember 25-én közúti balesetben hunyt el Budapesten.
Szabó Magda írta róla: „Ignácz Rózsának meg kellett halnia ahhoz, hogy hivatalosan is ki merjék mondani róla, milyen jelentős alkotó volt...”
A Németh László Városi Könyvtárban, május 10-én 17 órától a Wass Albert Irodalompártoló Egyesület Idéző című sorozatában Ignácz Rózsa életével, könyveivel, hitvallásával ismerkedhetnek az érdeklődők.