A konferenciát megnyitó Juhász Tünde kormánymegbízott, a Csongrád Megyei Kormányhivatal vezetője hangsúlyozta: a szervezet közéleti szerepvállalásával és karitatív tevékenységével segítette az új közízlés kialakulását a trianoni traumát követően, s hozott létre cselekvő közösségeket a túlélés, a nemzeti önbecsülés és a kultúra fejlesztése érdekében.
Jobbágy Éva, a fővárosi Tormay Cécile Kör alapító elnöke rámutatott: a nőmozgalmak fontos feladatot vállaltak az ország szétzúzása után. Felismerték, hogy meg kell ismertetni a társadalommal a valós történelmi tényeket az ország háborús szerepléséről, Károlyi Mihály tevékenységéről, Tisza István meggyilkolásáról, Kun Béláról és a százharminchárom napos tanácsköztársaságról. A MANSZ-ról szólva Jobbágy Éva kiemelte: az egykor egymillió tagot számláló szervezet vallási irányzatokon és társadalmi osztályokon felülemelkedve egyesítette a magyar nőket.
A budapesti irodalomtörténész, Kollarits Krisztina a MANSZ kulturális tevékenységét vizsgálta előadásában, s szólt a Nyugat folyóirat ellenpólusként indított Napkeletről, amelynek főszerkesztője Tormay Cécile, a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége elnöke volt. A lap szépirodalom mellett színházi és zenei előadások kritikáit is közölte, s a történeti tárgyú esszék mellett olvasmányos írások is olvashatóak voltak hasábjain. A szövetség célja volt, hogy minél több középosztálybeli nőhöz eljusson a lap, ezért a közalkalmazottak kedvezményesen fizethettek elő rá. A MANSZ keretein belül a legkisebb településeken is szerveztek kulturális előadásokat, amelyekre meghívták a Napkelet szerzőit.
A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége pécsi fiókjának történetét a Debrecenből érkezett történész, Árvai Tünde mutatta be, kiemelve, hogy a városban sok család volt gyermek nélkül, vagy csak egy gyermeket neveltek, így a szövetségben vállalt munkájuk során a feleségek megélhették a gondoskodás feladatát. A városba érkezett amerikai segélyszállítmány szétosztása tette sürgőssé a pécsi MANSZ-fiók megalapítását, s a „hölgykoszorú” jelen volt Horthy Miklós városba érkezésekor és hallatták hangjukat 1925-ben, amikor takarékossági okokból bezárni tervezték a pécsi egyetemet.
Nagy Gyöngyi, a hódmezővásárhelyi Emlékpont történésze a szervezet vásárhelyi fiókjának történetét mutatta be előadásában, amelyből kiderült: az országos szervezet megalakulását követően nem sokkal már Vásárhelyen is működött a helyi unitárius lelkész felesége, Barabás Istvánné vezetésével a csoport. A fiók társelnöke a vásárhely-kutasipusztai orvos felesége, Csiky Jánosné volt, míg az igazgatói feladatokat a város polgármesterére, Soós Istvánra bízták, s az alakulóülésen részt vett Tormay Cécile is.
Az alapítás napján jótékonysági bált tartottak, amelynek bevételéből az első világháborús emlékmű megvalósítása mellett a kolozsvári egyetem menekült hallgatóit is támogatták. A vásárhelyi szervezetnek 1921-ben 420 tagja volt, nagy számban csatlakoztak az iparosok, orvosok, ügyvédek és gyógyszerészek feleségei mellett az óvónők és tanítónők is. A vásárhelyi MANSZ-tagok 1933-ban Magyar Bált rendeztek, amely bevételéből a cserkészek táborozását támogatták és az országzászló felállításához is hozzájárultak, de segítették a Kárpátalja visszatérésekor az ott élő, szegény sorsú családokat is.
A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségét 1946-ban feloszlatták, ám a hódmezővásárhelyi fiókot az 1946-os megszüntetés mellett 1947-ben tévedésből még egyszer megszüntette a hatalom, s a Lánc utcai székházat egy pedagógus házaspárnak utalták ki, a berendezési tárgyait pedig széthordták.
