Szeptember 12-én ismét megtelik a Mozaik Kamaraterem a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Karának ünnepi tanévnyitójára. A Kar dékánja kézfogásával egyetemi polgárrá fogadja az elsőéveseket.

Fotó: VH

Jövőre lesz 50 éve, hogy a hódmezővásárhelyi Mezőgazdasági Karon megkezdődött a felsőoktatás. A Dél Alföld agrárképzés fellegvárának számító intézmény más szempontból is az egyik legrégibb mezőgazdasági iskolának számít, hiszen 116 éve itt indult meg az alsófokú képzés. A kar 2000 óta a Szegedi Tudományegyetem önálló karaként működik. Vezetője 2006 óta dr. Bodnár Károly dékán.    

Vásárhelyi Hírek: Idén hányan nyertek felvételt a karra?

Bodnár Károly: 350 jelentkezőből, a magas ponthatárok miatt 140 hallgató kezdi a szemesztert. Ezek a számok az elmúlt évekhez hasonlóak.

VH: Egy időben a fiatalok úgy tartották „ciki” a mezőgazdaság, most mi a helyzet?  

B.K.: Nem, egyáltalán nem. A jelentkezők aránya is azt mutatja, van érdeklődés, hozzáteszem, nagyon helyes az a tendencia, hogy emelik a ponthatárokat és ezzel valóban a legkiválóbbak mehetnek a felsőoktatásba. Az viszont kár hogy ez össze van kötve a képzőhelyek megélhetésével, zökkenőmentes működésével. Azt is látni kell, hogy ide nem a 400 pont felettiek, hanem a pontszámok alapján valahol a középtávon teljesített érettségizettek jelentkeztek.

VH: A végzettek pályakövetése, elhelyezkedésük, munkába állásuk szerint mit mutat?

B.K.: Egy példával kezdeném. Nyáron részt vettem az öt éve végzettek találkozóján, ahol azt tapasztaltam, amit egyébként a rektor úr is mondott az idei tanévnyitón, hogy 3-6 hónapon belül az egyetemen végzettek elhelyezkednek. Közel 50 százalékuk nem tudott azonnal munkába állni. Ezek a számarányok az elmúlt évek tendenciájának felelnek meg. Az viszont már más kérdés, hogy mennyien maradnak az agrárpályán. Ugyanis azt látni, hogy a diplomások kétharmada a mezőgazdaságban marad, egyharmaduk viszont a szolgáltatásban, vagy a kereskedelemben helyezkedik el.   

VH: Sokszor hallani, hogy egy friss diplomást nem lehet felelősségteljes feladattal megbízni, mert nincs gyakorlata.

B.K.: A tavaly bevezetett plusz egy féléves gyakorlat azt jelenti hogy lesz rálátásuk egy vállalkozás működésére, de meg kell mondjam, nagyon hiányzik a mai világban az a korábbi rendszer, amikor egy friss diplomás bekerülhetett egy vállalathoz, céghez gyakornokként, és egy középvezető mellett, annak segítségével rutint szerezhetett, mélyebben megismerhette az adott ágazat működését, a vállalkozást. Sajnos arra a, mondjuk úgy „inkubátorra” egy vállaltnak ma sem pénze, sem ideje nincs.

VH: Pedig ma minden cég a tapasztalt szakemberre vadászik…

B.K.: Igen, de nem csak rutin elsajátítása a fontos, hanem ma már az együttműködés, a csapatban dolgozás készsége is nélkülözhetetlen.

VH: Az agráriumban ma melyek a divatszakmák, vagy ha úgy tetszik mi a trendi?

B.K.: Nem mernék igazából tippelni! Azt azonban látni lehet, hogy az utóbbi időben a vidékfejlesztés iránt kimagaslóan nagy az érdeklődés. Az elhelyezkedési lehetőség viszont korlátozott.

VH: Lehet hogy az a helyzet áll elő most is, mint néhány éve, amikor mindenki tanár akart lenni?

B.K.: Igen, de azért valamivel eltérő a helyzet. Azt tapasztaljuk, hogy a munkáltatók részéről jobban értelmezhető végzettség lenne, ha az agrárképzésben visszatérhetne az egyciklusú ötéves szakemberképzés.

VH: A bolognai rendszerben a három és féléves BSc képzés után bárki tovább tanulhat!

B.K.: Igen, vannak olyan státuszok, amelyekhez elegendő egy BSc végzettség, de ha olyan szakembert akarunk, aki jobban átlátja a mezőgazdaságot, vezető funkció betöltésére alkalmas, vagy éppen a szakigazgatásban akar elhelyezkedni, oda kell az öt év.

VH: Pont ezért van az MSc, nem?

B.K.: Azt látjuk, a BSc után örülnek a végzett hallgatók hogy munkába állnak és nem ösztönzi őket senki és semmi, hogy továbbtanuljanak az MSc fokozatért. Ennek következtében nagyon kevesen akarnak részt venni a mesterképzésben. Ugyanakkor érdemes azt is figyelembe venni, hogy a mezőgazdaságban a munkáltatók java része a régi, klasszikus ötéves agrármérnök képzésben bízik meg mind a mai napig. Nem tudnak mit kezdeni a BSc, vagy az MSc-vel megfejelt diplomával. Sőt, az előbb említett divatosnak nevezhető szakképesítések is sok esetben zavaróan hatnak, mert a munkáltató nem tudja hová tenni, vajon milyen ismeretekkel rendelkezik a jelentkező.

VH: A Mezőgazdasági Karon végzettek közül mennyien mennek külföldre?

B.K.: Az a tapasztalatom, hogy egy-egy évfolyamból egy-két diplomás próbálkozik, de ők sem maradnak hosszú ideig.

VH: Ennek mi lehet az oka?                                                                            

B.K.: Két oka is van. Egyik, hogy idővel rájönnek, ott sincs kolbászból a kerítés, keményen kell kint is dolgozni, másodsorban, aki mégis marad, miután megteremtett magának egy anyagi alapot, hazajön és itthon vállalkozásba kezd.

VH: Az idei tanévnyitókon több helyen is elhangzott, maradjanak itthon a diplomások!

B.K.: Úgy vélem, nem csak az orvosok itthon tartására kellene fokuszálni, hanem mindazokra akik diplomát kapnak, mert azzal hogy kimennek, az az állami támogatás egyfajta exportálása, ami nem biztos hogy minden esetben indokolt.           

Névjegy: 

Dr. Bodnár Károly 1962-ben született Békéscsabán. A helyi Rózsa Ferenc Gimnáziumban érettségizett, 1987-ben szerezte meg állat-egészségügyi üzemmérnöki diplomáját a Debreceni Agrártudományi Egyetem vásárhelyi főiskolai karán. 1993-ban már a Debreceni Agrártudományi Egyetemen általános agrármérnöki oklevelét vehette át. 2001-ben a Kaposvári Egyetemen szerzett doktori fokozatot a mezőgazdasági tudományok területén. A vásárhelyi kar eddigi első és egyetlen munkahelye. 1987-ben üzemmérnökként kezdett, s végigjárta a ranglétrát a főiskola tanári fokozatig. Dolgozott tanszék- és intézményvezetőként, valamint tudományos főigazgató-helyettesként. 2006. december 21-étől előbb megbízott, majd kinevezett dékán.