Április 5-én délután, Zorán Sztevanovity Hódmezővásárhelyre érkezésekor, egy kedves meghívásnak tett eleget. A Bessenyei Ferenc Művelődési Központban fellépésére készült Kossuth és Liszt-díjas gitáros-énekest dr. Sévity Lázárné, a helyi szerb ortodox hitközség gondnoka meghívta egy látogatásra a felújított templomba.
Fotók: VH
Az idős nyugdíjas könyvtáros több mint negyven évvel ezelőtt az énekes édesapjánál, Sztevanovity Milutin újságírónál töltötte nemzetiségi népművelői gyakorlatát. Ennek apropóján - mint képeinken is látható - egy kis időt szenteltek a közel félévszázados emlékek felelevenítésére. Zorán Belgrádban született, de 1948 óta Budapesten él. A 71 éves énekes-gitáros a hatvanas évek óta a magyarországi popzene egyik ikonikus alakja. A Metro és a Taurus együttes korábbi tagja 1977 óta már több mint húsz szólólemezt adott ki.
A hódmezővásárhelyi ortodox keresztények templomát 1792-ben az Isten Anyja tiszteletére szentelték fel az egykori Szentesi, a mai Dr. Rapcsák András utcában. Évtizedek óta a templom körüli teendőket ellátó dr. Sévity Lázárné, mára egy gyönyörűen felújított templomot mutathatott be Zoránnak, miután felidézte az emlékeket.
Óhatatlanul adódott a kérdés, mennyire fontosak Zorán számára a szerb gyökerek?
„A szülői házban a mindig is szerbül beszéltünk. A szokások is megmaradtak. Ahogy korosodtak a szüleim, egyre több elfeledett rituálé jött elő és vált fontossá. S ezek nemcsak a karácsonyhoz vagy a húsvéthoz kötődtek, hanem bizonyos családi ünnepekhez is.” mondta az énekes-gitáros.
„A szláv népeknél általában nem tartanak névnapokat, de a szerb családoknak van egy védőszentjük, akinek a névnapját megünneplik. Ilyenkor összejön a nagy család, a távoli rokonok is megérkeznek, sokszor külföldről is. Mi Szent Miklóst örököltük védőszentként. A karácsonyt szűkebb körben szoktuk köszönteni, a pravoszláv naptár szerinti napon. Vagyis nálunk ez az ünnep január 6-ára esik. Aztán idővel, ahogy jöttek a gyerekek, a december 24-ét is kezdtük megünnepelni. Előbb a fiam, majd Dusán két gyereke és a lányom kedvéért. Szerintem, kerüljön az ember bárhová a világban, meg kell találnia a helyét, ami természetesen asszimilációval jár, de ugyanakkor jó, ha nem vágja el a gyökereit, nem felejti el az anyanyelvét, megtartja a szokásokat, hagyományokat.” fejezte be Zorán.
Aki pedig volt már Görögországban, vagy Szerbiában és bement egy ortodox templomba, tudja, hogy szinte természetes hogy egy szál vékony gyertyát gyújtson, azoknak a szeretteinek az emlékére, akik már nem lehetnek vele. Röviden: ez a gyertyagyújtás a megemlékezés cselekedete is.
Ezzel a természetességgel gyújtott gyertyát ma délután Zorán Sztevanovity is a hódmezővásárhelyi szerb ortodox templomban.
